Vízügyi Közlemények, 1903 (18. füzet)

3. sz. táblázatos melléklet: Csapadékmérő állomásaink betűsoros jegyzéke

Ill tartanak a középvízállások, 142 napig a hajózható nagyvizek és 9 napig az árvizek ; vagyis a jó hajózás tartama 287 nap. A legkisebb vizek augusztusban állanak elö. a legnagyobbak tavaszszäl, február—május hónapokban. Az árvizek tetözésének leérkezés-ideje igen változatos s Baumgarten azt hiszi, hogy a leérkezés inkább az árviz hirtelenségétől és tartamától, mint magasságától függ. A jégzajlás és jégmenet igen sok kárt okozna a Garonne munkálataiban, ha gyakori volna, azonban szerencsére igen ritkán jelentkezik. A sebességmérést a Garonne-on Woltmann-féle szárnynyal ejtette meg Baumgarten és aztán a vízállásokat és tömeget egy ábrában hozta vonatkozásba. Azt tapasztalta Baumgarten, hogy ugyanazon vízállás mellett az áradó vizeknél a tömeg nagyobb, mint apadó víznél. A Garonne középvízemésztése, vagyis modulusa 659-7 m

8 másodperczenkint ; legkisebb vízkor 37-14 m

8, legnagyobb vízkor 10.500 m

3-t hoz. Legnagyobb sebessége Lot-et-Garonne départementben a Catalan szikláknál 3'74 m. volt. A Garonne átlagos iszaptartalma köbméterenkint 235 gr. Legnagyobb iszaptartalma 4087 gr. volt köbméterenkint. Az évenkint szállított iszaptömeg 5,203.440 m

8-re tehető. A lehullott esö mennyiségének mintegy 7/io részét szállítja a Garonne. Az árvizek a mult század óta kisebbedtek, bár a völgyekből az erdőket kiirtották és a folyót töltésezték. A Garonne völgyében legdúsabban a fűzfa tenyészik. Védelmi eszközül, vagy feliszaposodások czéljából sokszor ültetik. A füzfagallyak kereskedelmi czikkül szolgálnak és kötegenkint árulják. A füztaültetvények igen jövedelmezők ; hektáronkint 280 frankot is hoznak. Baumgarten leírja részletesen a Garonne-on való hajózás forgalmát s az alkalmazásban levő hajókat A Garonne vizimunkálatai három korszakba sorozhatok; az első periódusban, 1826 előtt a parti birtokosok leginkább csak védelmi munkálatokat csináltak; később 1835-ig a hajózás megjavítása szempontjából szabályoztak, de csak úgyszólva kisérletképen ; végül 1836-óta azokat a szabályozásokat vitték keresztül, melyeket Baudre a második periódusban történt tanulmánya alkalmával állapított meg s melyeket az idő is jónak bizonyított. Baudre a Garonne mindkét partja számára szabályos és egymástól kellő távolságban elhelyezett vonalakat tervezett; e vonalakat egymástól 180—200 m. távolságra állapította meg, a középvizek szélességét véve föl alapul. A munkálatok költségét részben az állam, részben a parti birtokosok viselték, amennyiben a partok biztosításából és új földek nyeréséből ezekre is kiváló haszon háramlott. Az első sikeres munkálatok csak egyes pontokon történtek és nem vitték ki egyszerre Baudre tervét. Végre az 1835-iki törvény elrendelte, hogy a Baudre tervét egészében végrehajtsák. A költségeket az állam fedezte, amennyiben a parti birtokosok nem voltakhajlandók hozzájárulni, a munkálatok pedig a hajózás érdekében sürgősek voltak. A munkálatok lényege a párhuzamos és egymástól 180—200 m.-nyi távolban levő partok kialakításában állott. E partokat keresztgátakkal kötötték a régi természetes partokhoz. A partok magasságát a 0 víz fölötti 150 m.-töl 2'80 m.-ig fokozták a későbbi munkálatok folyamán. Baumgarten megjegyzi, hogy az iszapolás a partok mögött sikeresebb volt ez utóbbi magasság mellett. A keresztgátakat a tervezett