Vízügyi Közlemények, 1903 (18. füzet)
3. sz. táblázatos melléklet: Csapadékmérő állomásaink betűsoros jegyzéke
330 pedig az Yonne és Aron közvetítésével. Az Yonne és Aron Colancelle városka mellett egymáshoz közeledik úgy, hogy az osztóbögét czélszerü volt ide elhelyezni. E pontra alagutat készítettek az osztőböge számára. Az osztóböge több földalatti és több nyilt szakaszból áll. Charié-Marsaines részletesen leírja a vízválasztó geologiai alkatát ; a hegy agyag-, mész-, kvarczszikla- és gránitporfir-rétegekböl áll ; e közetek sajátságát megállapítja. Leírja az alagútak készítésmódját és az építés egész történetét: különböző beomlásokkal kellett megküzdeni; a kutak, a boltozások, ácsozatok, támasztófalak igen részletes előadása, valamint a munkálatok közben előfordult főbb események fölsorolása. 2. A víz permanens mozgására vonatkozó, Iioanne-ban tett kísérletek. (Hydraulique des cours d'eau. Indication sommaire des résultats d'expériences faites à Roanne pour l'étude de quelques conséquences de la formule de mouvement permanent.) írták : P. Vauthier és L. L. Vauthier. A permanens mozgás egyenlete szerint (lásd az Ann. des Ponts et Chaussées 1836. évi kötetét) a folyó két keresztmetszete közötti esés két részre oszlik ; az egyik rész a mederfalának ellenállását legyőzni, a másik (pozitív vagy negátiv értékű esés) rész pedig a felső szelvénytől az alsóig a középsebességet nagyobbítani, vagy kisebbíteni van hivatva. Az ellenállást legyőzni hivatott esés nagyságát a meder alakja és alkata nagyban befolyásolja s épen ezért oly együtthatóktól függ, melyek csakis gyakorlati úton határozhatók meg és esetröl-esetre változók. Az esés másik része, mely egyik szelvénytől a másikig a sebességet megváltoztatja, független a meder alakjától, méreteitől és a kis és nagy mederben egyformán érvényesül. Ennekfolytán a sebességváltozás mikéntjének megállapítására tett kisérletek kisméretű csatornákon ép úgy megtehetők, mint nagyon; ezért választottak a kísérletezők kisméretű csatornát, hogy méréseik pontosak, könnyen megejthetök legyenek. Kis, 6 m. hosszú és 0-20 m. széles deszkacsatornákat használtak hát, melyekbe egyik végén elhelyezett kis tiltó segítségével egy rezervoárból, melynek nivója állandó volt, vizet lehetett beereszteni. A befolyó víz tömegét az egyenletes mozgás képlete szerint számították ki. Az egyik kísérleti csatorna közepén 2 m. hosszban négyszögletű kitágulás volt úgy, hogy ott a 20 cm. széles csatorna 40 cm.-re szélesbedett ; két deszkalappal azonban a csatorna normális szélességét helyre lehetett állítani. A másik kísérleti csatorna kiszélesedése hosszabb volt az előbbinél és közepén deszkalappal két részre volt osztható. Az esést a különböző kísérleteknél változtatni lehetett. Az első csatornával tett kísérleteknél a kiszélesedésnek megfelelöleg a vízszinében bemélyedés támadt; ha egy pillanatra gátat tettek a vízfolyásba s aztán a gátat elvették, úgy a vízszín kiemelkedése volt észlelhető. Mindkét eset a formuláknak megfelelő alakot mutatta. Azonban mind az egyszerű kiszélesedés, mind a gáttal való vízmagasbítás esetén a vízszíne a csatorna alsó, rendes szakaszán magasabb maradt, mint mikor a csatorna egész hosszában normális volt, vagyis a csatornában egyenletes volt a vízmozgás. E túlmagasbodást annak az eleven eröveszteségnek tudták b? a kísérletezők, melyet a meder rendetlen volta okozott. A vízszín ilyen túlmagasbodását észlelték a Loireon Roannenál némely árvíznél, melyet szintén a meder
