Vízügyi Közlemények, 1903 (17. füzet)
A városi szennyvizek tisztítása
56 kedésnél a város rendkívül gyors terjeszkedése, melynek folytán a területek mindig közelebb jutnak a lakott részekhez. Hozzájárul az érték emelkedéséhez a birtoknak kitűnően berendezett volta és az idő folyamán bekövetkezett javulása. Az érték növekedése több millió márkát tesz ki s ha számszerűleg meg volna állapítható, akkor arányos részét a jövedelemből levonva, aligha mutatkoznék többé hiány, sőt ellenkezőleg szép jövedelemről lehetne szólani. A ráfizetésnek a közölt módon való megállapítása minden tekintetben megfelel ugyan annak a módnak, melyet a városi jelentések alkalmaznak, mivel azonban már a breslaui öntözéseknél kifejtettem, hogy ezt helyesnek nem fogadhatjuk el, a víz szállításával, valamint a czéljaira szükséges művek költségeivel az öntözést terhelni nem lehet. Ha tehát a birtokok jövedelmezőségének megállapításáról akarunk szólani, úgy csakis a gazdasági kezelés bevételei és kiadásai játszanak szerepet a befektetett tőkével egyetemben. A városi jelentések nyomán 1884-től, vagyis attól az időtől kezdve, mikor a birtokok rendszeres üzeme megkezdődött, az egyes kerületi intézőségnél felmerült folyó kiadásokból és bevételekből (a készletek változásának betudásával, de a kölcsönök kamatainak és törlesztéseknek, valamint az általános kiadásoknak figyelembe vétele nélkül) a ráfizetéseket és feleslegeket számszerűleg és a befektetett tőke °/ 0-ában kifejezve a következő oldalon lévő 13. számú táblázatban foglaltam össze, melyben a — jel ráfizetést, a -f- jel pedig jövedelmet jelent. A berlini szenny vízöntözések ismertetése után nem hagyhatom el tárgyamat a nélkül, hogy a szennyvízöntözésekkel kapcsolatos egynéhány körülményről részletesen meg ne emlékezzem. Tudva azt, hogy mily rendkívül nagy mennyiségű szennyvizet vezetünk a területre, önkéntelenül is feladódik az a kérdés, vájjon milyen befolyást gyakorol az öntözés a talajvíz állására, valamint a környék kútjainak vizére? Az öntözésnek a talajvíz állására való befolyását Berlin városa az osdorfi gazdaságban 1882. év óta tanulmányozza s ebből a czélból még az említett időben 6 drb. talajvízállás-mutató öntött vascsövet sülyesztett el. Afeljegyzések szerint a víz színének legmagasabb és legalacsonyabb állásai között az egyes csövekben a különbség 1-40 m., 181 т., 057 m., 1'49 m., 1 26 m., 2*18 m. volt. A közölt vízjáték meglehetős nagy ugyan, de az ottani viszonyok között rendkívülinek egyáltalában nem mondható, mivel magában Berlin városában felállított talajvízállás-megfigyelő csövek hasonló ingadozásokat mutattak. Az említett megfigyelések módja azonban kielégítő nem volt, belőlük pontos következtetéseket vonni nem lehetett s csakis általánosságban volt megállapítható, hogy a talajvíz állása összefüggésben van az öntözés gyakoriságával, valamint az altalaj esésviszonyaival. A kérdés pontosabb tanulmányozása czéljából 1894 deczember hó 5-étől 1895 márczius 31-éig behatóbb megfigyeléseket végeztek, s miután a korábban lesülyesztett csövek egymástól 1—2 km. távolságban voltak úgy, hogy közöttük vízválasztók és völgyek is feküdtek, vagyis ilyenformán semminemű közvetetlen összefüggésben nem voltak, azért a csöveket a II. számú kivételével kiszedték s az osdorfi 108—110., 112—115., 117—120., 125—128., 132—136. sz. dűlőkön, melyek a megfigyelésre különösen alkalmasaknak látszottak, 7 drb. új csőkutat sülyesztettek le. Ilyen módon összesen 8 megfigyelőpont állott rendelkezésre.
