Vízügyi Közlemények, 1903 (17. füzet)

A biologikus szennyvíztisztító mód

158a 10 perczig pihent s azután 3—10 mm. szemnagyságú salak, kavics és kókszszal töltött testekbe vezették, melyekben 2—4 órát pihenve, a megtöltés és kiürítés idejének hozzászámításával a testek 19%—21% órát szellőztek. Megjegyzendő egyúttal, hogy a primär testekből lecsapolt vizet, a velük teljesen egyenlő nagyságú, de három-három secundär testbe vezették, vagyis minden másodszori oxidálásnál háromszor akkora test állott rendelkezésre és a primär testek a secundärekhez képest háromszorosan voltak igénybe véve. A kísérlet eredménye a következő volt: A primär testekről (1—3 cm.-es cokes-szel töltve) lefutó víz oxidáczióképességének csökkenése három havi üzem alatt átlag 31%, a 3 — 10 mm.-es szemcséjű anyaggal töltött secundär testekről lefutó víz oxidáló képességének összes csökkenése cokesnál 82*3 —86*l°/

0, murvánál 79*4—83*2°/

0, salaknál 77*2—83*5% volt. A finom szemcséjű salakkal és kavicscsal töltött egyszerű oxidáló testekben az oxidáczió-képességének csökkenése 64*9—73*5°/

0, illetve 69*9—76'4°/

0 volt. Ezek szerint tehát a kettős eljárás magas fokú tisztulást eredményezett, de a mennyileges eredmény nem volt valami nagyon kielégítő. Habár a primär testek a durva szennyet visszatartották és így a másodlagosakat bizonyos mértékben tehermentesítették, az utóbbiak hézagai idővel mégis úgy eltömődtek, hogy a koksznál kezdetben talált 10 percznyi töltési idő 4 havi üzem után 30—44 perezre hosszabbodott meg. A kavicscsal töltött secundär test vízzel való telítésének ideje ugyancsak 4 havi üzem után 5 perczről 38 perezre emelkedett és a töltési idő csupán a salaknál mutatott nagyobb állandóságot (10 perez). Ellentétes magatartást tanúsított a vízbefogadó képesség, mely 4 hónap múlva a secundär kóksz testeknél csak 35 literrel/m

3 ; a kavicstesteknél 102 literrel/m

3, a salaktesteknél 30 literrel csökkent. Ha tehát a szennyvizet ilyen eljárás szerint akarnók tisztítani, akkor a primär test naponként háromszor lévén igénybe véve, felfrissítése évenkint csak egyszer válik szükségessé s a lakosság fejére 100 liter szennyvizet számítva, minden m

3 szűrőanyag 12 lakos vizét képes naponként magába fogadni és megtisztítani. Ugyanekkor a naponként csak egyszer igénybe vett másodlagos testek csak harmadrésznyire lévén megterhelve, minden m

3 szűrőanyagra 4 lakos szennyvize jut. Ha 3—10 mm. szemnagyságú salakkal töltött testeket egyszerű eljárással naponként kétszer vettek igénybe, akkor az oxidáczió-képesség csökkenése a kezdetben talált 30%-ról 6 nap múlva 60%-ra emelkedett és három havi kísérletezés közben 70—80% között ingadozott. A szűrőanyag vízbefogadó képessége a próbák ideje alatt átlag 342 liter/m

3 volt. E kísérletek kellő hosszú ideig nem folytak s csupán az volt megállapítható, hogy az ilyen módon tisztított szennyvíz a halakra nem volt ártalmas. Ha pedig 1—3 cm. szemnagyságú és naponként 6-szor igénybe vett testek a vizet 3 drb. és 3—10 mm. szem-nagysággal töltött másodlagos testben ismét oxidálták, akkor a tisztulás foka a primär kóksz-testben 33*9—40*6%, a secundär kóksz-testben 78*9—81*2%, a secundär murva-testben 75*7—80*6

e/o között változott s a testek vízbefogadó képessége a már ismertetett módon változott. Napi háromszoros igénybe vétel mellett az egyszeres, valamint a kétszeres oxidálás is még elfogadható tisztulást eredményezett, habár a tisztulás