Vízügyi Közlemények, 1903 (17. füzet)
Következtetések. Új öntözések tervezése, berendezése és kezelése
122a adódik az összes évi csapadéknak 365-öd része. Tudjuk azonban, hogy a csapadék csak időszakosan jelenik meg, miért is azt mondhatjuk, hogy a lefolyó szennyvíz mennyisége az úsztató rendszernél az év túlnyomó nagy részében állandó s szaporulat csupán az esős napokon van, mikor az öntözött terület amúgy is elegendő vizet kap. Ezért a külön választó-rendszernél annál kevesebb terület kell az öntözésre, minél több az úsztató rendszernél a száraz folyáshoz képest való vízszaporulat ; vagyis ha a különválasztó-rendszer szennyvizének fejenkénti átlagos napi mennyisége pl. 80 liter, míg az úsztató rendszernél 120 liter, úgy a különválasztó-rendszer mellett az úsztató rendszer szerint szükséges terület 66'66 0/ 0-a, vagyis 2/ 3-a része elegendő lesz. A most felvett viszonyszámok tényleg megfelelnek a különböző helyeken talált eredmények átlagos középértékeinek s látható a levont következtetésekből, hogy a szennyvíz tisztítása szempontjából mily óriási előnye van a különválasztórendszernek. Vegyes rendszerek esetén igen egyszerű számvetés fogja az öntözésre szükséges terület nagyságát megadni. Az előzők után áttérhetek most már annak a feladatnak megbeszélésére, miként tervezzük meg adott esetben az öntöző telepet, hogy az a fennforgó viszonyokhoz leginkább simuljon? Bármilyen rendszert fogadjunk is el megoldásul, első sorban a durva hordalék eltávolítására kell törekednünk, mivel vízvezető csatornáinkat, vagy vízemelés esetén gépeinket az eltömődés, illetve tönkremenetel veszélyének kitennünk egyáltalában nem szabad. Ebből a szempontból tehát alkalmas medenczék, kutak vagy szűrősziták, rostélyok közbeigtatásával kell gondoskodnunk a szilárd hordalék visszatartásáról. A másik feladat a finom, lebegő részek lehető eltávolítása. Az iszap ülepesztésére szánt berendezések helyhez egyáltalában nincsenek kötve, létesíthetők a városi csatornák torkolatánál (az esetleges emelőgépek előtt), vagy pedig közvetetlenül a víznek öntözésre való felhasználása előtt ; a fődolog csak az, hogy az árkokat és öntözött területeket tőle a lehetőség szerint mentesítsük s az iszapot olyan helyen tározzuk, hol szaga alkalmatlan ne legyen. Az egyszerű mekánikai ülepesztésnek töb bféle módja van, u. m. kutakkal vagy különböző berendezésű medenczékkel való ülepesztés. A kutakkal való ülepesztés rendszerint úgy történik, hogy a vizet a kút alsó részén vezetik bele és fent folyik el belőle, tehát a víz felfelé, a nehezebb iszap pedig lefelé mozog; ez utóbbi a kút fenekén gyűl össze. Az ezen mód szerint való ülepesztés aránylag a legkisebb helyen foganatosítható, mivel mind az ülepesztés, mind az iszapnak eltávolítása folytonos lehet. Legfontosabb kérdés itt a víz felemelkedés sebességének czélszerü megállapítása, miután világos, hogy a lefelé törekvő iszapnak a felfelé haladó víz sebességét is le kell győzni. A mennyiben pedig a kutakkal való ülepesztés leginkább vegyi tisztító módokkal kapcsolatos s a használatos vegyi szerek magát az ülepesztést is elősegítik, az ilyen ülepe sztésnél szükségesnek mutatkozó 2—3 mm. másodperczenkénti vízsebesség vegyi szerek alkalmazása nélkül kielégítő nem lehet. Az ily esetben czélszerü a sebességet 1 — 2 mm. között tartani, a szerint fogadván el a felső, vagy alsó határt, a mint a vízben lebegő részek jobban, vagy kevésbbé morzsolódtak szét. 2 mm.-nél nagyobb víz-sebesség alkal-
