Vízügyi Közlemények, 1903 (17. füzet)
Következtetések. Új öntözések tervezése, berendezése és kezelése
ИЗ Világos ugyanis, hogy a kötött réteg viszonyai szabják meg a talajcsövek között az altalajba eltávozó víz útját s ha a réteg feletti áteresztő talajt kellő módon nem víztelenítettük, a réteg pedig valahol a felszínt nagyon megközelíti, vagy éppen kilép reá, úgy a szivárgó vizek mindenesetre szintén mutatkozni fognak s vagy addig gazdaságilag értékesíthető területeket tesznek hasznavehetetlenné, vagy pedig emberi lakásokat lakhatatlanokká. Olyan dolog ez, melynek figyelmen kivül hagyása Charlottenburg városnak jelenleg rendkívül nagy kiadásokat okoz s mindenütt ilyeneket okozhat. Kultura alatt álló területeknél a kérdés talán egyszerűbb, mert alkalmas berendezésekkel könnyen leszállíthatjuk az altalaj vizét arra a szintre, melynél a gazdasági kihasználást többé károsan nem befolyásolja; de lakott részeken nagyobb nehézségekbe ütközünk, mert az épületek kellő mértékig való szárazon tartása már nagyobb munkálatokat igényel s ha a lakás okat nem külön vízvezeték látja el ivóvízzel, hanem kút, akkor a dolog éppen beláthatatlan következményekkel járhat. Ez utóbbi észrevétel ellen könnyen fel lehetne azt említeni, hogy hiszen az öntözésnek feladata éppen a vizeknek ártalmatlanná tétele és a lehetőség szerint való tökéletes megtisztítása, tehát az altalajba eltávozott víznek a kutakba való behatolása többé káros következményekkel nem járhat. Igaz ugyan, hogy az altalajba eltávozó víz különösen hosszabb út megtétele után káros mikroorganizmusokat többé nem tartalmaz, de nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy a talajcsövekből kifolyó víz korántsem tekinthető kifogástalan ivóviznek. Ha tehát ilyen víz élvezeti czélokra szolgáló kutakba kerül, vizét legkevésbbé sem javíthatja, hanem legfeljebb csak ronthatja. Ezért a berlini öntözéseknél a területen lévő kutak folytonos és szakavatott ellenőrzés tárgyai, mert rendkívüli felelősséggel járhat az ilyen víznek élvezeti czélokra való felhasználása s ha ragadós betegségek terjesztésére okul nem is szolgálhat, mégis kifogásolható. Különös fontosságot kell tulajdonítani a kérdésnek ottan, hol amúgy is ellenszenv van az öntözéssel szemben. Ha tehát adott viszonyok között a beszüremkező vizeknek a felszínre, vagy kutakba való jutásától stb. kell tartani, úgy a leggondosabb előtanulmány mellőzése nagy mulasztás s minden eszközzel arra kell törekedni, hogy hasonló kellemetlenségek fel ne léphessenek. Fontossága van az altalaj alakulásának még akkor is, ha a most előadottaktól tartani nem kell ugyan, de magán az öntözött területen belül léphetnek fel hasonló kellemetlenségek. Ezeknek megelőzése természetszerűleg egyszerűbb, mert nem kell egyebet tenni, mint alkalmas vizmentesítő berendezésekről gondoskodni. Csekély esésű és áteresztő talajnál az öntözött parczellák kisebbekre veendők, mint a milyent maga a talajnem megenged, ellenkező esetben pedig a parczellák nagyobb akká tehetők. Hogy milyen a parczellák czélszerű nagysága, arra utóbb térek rá. Czélszerű és nagyon jó, ha az öntözendő terület mélyen beágyazott vízfolyás völgyének egyik, vagy mindkét oldalán fekszik és pedig különösen akkor, ha a vízfolyás ágya már az át nem eresztő rétegben fekszik. A vízfolyás csekélyebb fokú beágyazása, vagy a lecsapoló fölé emelkedő árvizszíne, a lecsapolás költségeit nagy mértékben emelik. Vízügyi Közlemények XVII. 8
