Vízügyi Közlemények, 1903 (17. füzet)

A városi szennyvizek gazdasági kezelése

97a szerint nem is csinálnak szénát, hanem zölden etetik fel, mivel mint zöld takarmány a tejelő marhák részére kiválóan alkalmas és kitűnő. A nagy nedvtartalomból ugyan a marhák tejének szintén nagyobb víztartalmára lehetne következtetni, de ez a szerzett tapasztalatok szerint nem áll, mert nagy szerepet játszik a nedvtartalommal kapcsolatban a fű rendkívüli üdesége és gyengéd, ezzel kapcsolatban tehát kitűnően emészthető volta. A rétek kezelésénél az öntöző víz minőségéből következik, hogy közvetetlenül a kaszálás előtt és után öntözni nem szabad. A kaszálás előtt az öntözést rendszerint egy héttel korábban feltétlenül meg kell szüntetni, mert különben az öntöző víz a levelek tövénél iszapját lerakván, egyrészt az iszap nem volna képes rothadó szagát elveszíteni, másrészt pedig a fű teleszivódván a semmi esetre sem illatos csatornalével, takarmánynak nem volna felhasználható. A kaszálás megtörténte után csak egy hét múlva szabad ismét öntözni, mert ha korábban öntöznek, a különben gyorsan fejlődő növény szikéi és a megsérült részek pórusai fekáliákkal rakódnak meg s a fű még a kaszáláskor is büdös lesz. A fűnemek nem mindenike alkalmas a szennyvízzel való öntözésre. A korábbi időkben a legkülönbözőbb keverékekkel kisérleteztek, miután azonban kitűnt, hogy az összes féleségek és fajták között csakis az olasz per je felel meg legjobban, Berlin példája után ma már mindenütt csak ezt vetik. A berlini északi öntözésekben azonban az olasz perjét nem vetik egyedül, hanem timotheussal keverve s a vetőmagul 1 hektárra 37 kgr. olasz perjét és 9 kg. timotheust vesznek. A timotheus ez esetben a csokoládé szerepét játsza, mert azt tapasztalták, hogy a tiszta olasz perjével bevetett réten első kaszálásakor nyert fű a marháknál hasmenést okoz. A timotheus egyébként nem marad meg állandóan, mert a perje elnyomja s a harmadik-negyedik kaszálásnál már teljesen eltűnik. A berlini déli öntözéseken a timotheust nem alkalmazzák s e helyett 1 hektárra 50 kgr. tiszta olasz perjemagot vetnek, miután megfigyeléseik szerint a timotheus-fű kivész ugyan, gyökerei azonban púpokat okoznak s a rétet nemcsak csúfítják, hanem még egyúttal a kifogástalan csörgedeztetést is megnehezítik. Egyéb helyeken csakis olasz perje és timotheuskeveréket vetnek. A szennyvízzel öntözött mürétek és a közönséges öntözött rétek között még egy lényeges különbség van s ez az, hogy az előbbieket 2—4 évnél tovább fenntartani nem lehet, azután fel kell szántani és egy darabig lehetőleg kapásokkal bevetni. Vannak ugyan egyes kivételes esetek, mikor a rét 6- 9 évig is fenntartható, ez azonban ritkaság számba megy. A rétek felszántásának szükségében szerepet játszanak ugyan a dudva, gaz és gyomfélék is, de nem jelentékenyen, mert a perje gyors növésével mindent elnyom. Sokkal nagyobb szerepet játszik itt az a körülmény, hogy a gyökérzet púpokat, a vizből lerakodó salak pedig szigeteket alkot. Igaz ugyan, mindezek ellen lehet fogasolással, réthasogatókkal védekezni, de a védekezés még a folytonos utánvetés mellett sem jár állandó eredménynyel és aránylag gyorsan bekövetkezik a felújítás szüksége, mely után a fűmag ismét csak akkor vethető, ha a művelés folytán a gyökerek és a salak elkorhadtak, megsemmisültek. „ A fűtermelés szempontjából tehát látni ebből, mily fontosságú a lebegő alkotó részeknek minél tökéletesebb visszatartása s ha reá elegendő gondot nem fordítanak, milyen káros következménynyel járhat. A lerakódott salak valóságos Vízügyi Közlemények XVII. 7