Vízügyi Közlemények, 1903 (17. füzet)

A városi szennyvizek gazdasági kezelése

93a Megjegyzem azonban itt, hogy a különböző városok specziális viszonyaihoz képest változott a művelés módja s mig egyik város a szemes terményekre is súlyt vetett, addig a másik főként csakis rétekre és kapásokra, a harmadik meg majdnem tisztán kapásokra, illetve intenziv, kertészetszerű kezelésre alapítja üzemét, s találtam olyan példát is, hol csakis kerti veteményekkel foglalkoznak. A legnagyobb változatosságot mindenesetre Berlin mutatja, hol a kultúrnövények és kerti vetemények mellett virágos táblákkal, gyümölcsökkel, orvosi növényekkel stb. is találkozunk. Berlinhez legközelebb áll azután Breslau ésBraunschweig, mig pl. Charlottenburgban, Liegnitzben a gabonafélék alárendeltebb szerepet játszanak és pedig az előbbiben a rétekkel és kapásokkal, az utóbbiban a kapásokkal és kerti veteményekkel szemben. A magdeburgi és steglitzi földeken a kapások és gabonafélék túlnyomóak az aránylag csekélyebb kiterjedésű rétek mellett, míg a plötzenseei telepet kizárólag kertként művelik. Tehát, amint látjuk, a Berlinben irányelvként követett 1f

i részes beosztástól kezdve minden lehető változatosságot megtalálunk s csakis az az egységes alap, hogy a vizet mindenkor akadálytalanul el lehessen helyezni. Ami most már az egyes kultúrnövények, vetemények művelésmódját illeti, megjegyzem, hogy csak Liegnitzben, Berlinben, Charlottenburgban és Braunschweigban kaphattam megbízhatóbb adatokat s hogy általánosságban azt mondhatjuk, miszerint majdnem mindegyik város Berlin példája után indul, hol már több mint 20 évi bő tapasztalat áll rendelkezésre, hol a szennyvíz-öntözések helyes kezelésének tanulmányozására óriási összegeket költöttek s hol a gazdatisztek vezető férfiai nemcsak a szó közönséges, hanem tudományos értelmében véve is gazdák. A szennyvízzel öntözött talajokra általánosságban véve azt lehet mondani

7 hogy mindent termesztenek, ami ott megterem. A gyümölcsfák közül egyedül a cseresznye és meggy a kivételek, melyek az öntözést nem tűrik. Vannak azután a kultúrnövények között olyanok, melyek megteremnek ugyan, sőt bő termést is adnak, de termelésük mégsem jár haszonnal. Ilyen pl. a czukorrépa, mely az öntözött talajon közönséges kezelés és kedvező időjárás mellett hatalmas nagyra megnő, de czukortartalma csekély és csakis takarmányozásra használható fel. ILyen továbbá a tengeri is, melyet pl. Breslauban a varjak tettek tönkre. Hozzájuk sorakozik még a len és kender is, melyek közül az utóbbi rendkívül magasságot ér el, de a túlbújaság következtében szára hüvelykujjnyi vastagságú lesz, szálat pedig nem ad. A here és luczerna szintén nem váltak be. A bujaság egyáltalán jellemzi a szennyvízzel öntözött talajon termelt növényeket, amivel természetszerűleg együtt jár a túlságos nedvtartalom is. Áttérve most már az egyes kultúrnövények művelésmódjának vázlatos ismertetésére, a sorrendet legelőször is a gabonafélékkel és repczével kezdem meg. Mindezekre általános szabály, hogy vetésük előtt a talajt lehetőleg mély szántással kell előkészíteni. Búzából 120 kg.-ot, rozsból 100 kg.-ot, árpából 200 kg.-ot

T zabból 200 kg.-ot, repczéből 2 kg.-ot vetnek hektáronkint s a sortávolság a repcze kivételével — hol 18 hüvelyk — mindegyik félénél középértékben 6 hüvelyk. Kisebb sortávolság, vagy több vetőmag alkalmazása esetén mindegyik megdűl és a szem teljesen megszorul. A gabonafélék talaja rendszerint csakis a vetés előtt kap vizet, miután később, a Berlinben szerzett tapasztalat szerint, nem tűri meg. A repczét és búzát