Vízügyi Közlemények, 1903 (17. füzet)
A városi szennyvizek tisztítása
12 A kémikusok szabadalomra való törekvései természetesen a vegyi tisztogatásmódszerek egész sorát teremtették meg (ez időszerint több mint 70-féle módszer ismeretes), melyek jórésze nem igen való egyébre, minthogy feledésnek adjuk át őket s csakis csekély részük eredményez kisebb-nagyobb tisztulást. A követelményeknek többé-kevésbé azon eljárások felelnek meg, melyek a tisztogatást mész, kovasav-készítmények, aluminium-szulfát, vasklorid s még egy néhány kevésbé fontos vegyülettel eszközlik. A vegyi módszerek kiegészítéséül szolgálnak a legkülönbözőbb mesterséges iszapfogó berendezések is, melyeknek szintén egész légiója áll a köztük választani akaró rendelkezésére, s melyek drágaságuktól eltekintve, feladatukat tényleg sokszor bámulatos eredménynyel oldják meg. A tisztító módszerek egy harmadik, de az előbbinél kevésbé ismert csoportja az, mely a szennyvizek megtisztulását a bomlásnak mesterségesen való elősegítésével s azután akár ülepesztéssel, akár szűréssel való összekapcsolásával óhajtaná elérni. Az első ilynemű tisztításra Müller A. tett javaslatot, a ki szennyvizekben a bomlás elősegítése czéljából állati vér hozzákeverését, s a bomlási folyamat végbemenetele után szűrőkön való megtisztítását hozta javaslatba. Ezen módszer azonban inkább csak javaslat maradt, s csakis az újabb időben kezdődött meg az úgynevezett biológiai módszerek megteremtése, melyek a talajcsövezéssel kapcsolatos öntözésnél fellépő jelenségeknek mesterséges előidézésére vannak alapítva, s melyek egyikét jelentésem végén szintén ismertetni fogom. A már említett tisztogató módokhoz csatlakozott újabb időben a villamosság is, melylyel az elektrolitikus hatás folytán keletkező vegyületeket igyekeznek a tisztítás czéljaira hasznosítani. E módszer azonban eddigelé valami különös sikerrel nem biztat, miután ezen eljárás mellett sokszor olyan vegyületek is képződnek, melyek nehezen ásványosíthatók. A tisztogató rendszerek között foglalnak helyet a szűrés különböző módjai is. Ezek között első helyen emlékezem meg azokról, melyekben a szűrő médium vegyileg indifferens anyag s melyek a legtöbb esetben csakis mint a kémiai tisztogatás kiegészítő eszközei vehetők számításba, miután egymagukban alkalmazva a lebegő alkotó részeket több-kevesebb eredménynyel eltávolítják ugyan, de az oldatban lévő szerves anyagokra semmi hatással nem lévén, a filtrátumba is változatlanul átmennek. A szűrő médiumot e módszereknél a legtöbb esetben fémsziták, kóksz, vagy tőzeg képezi. A filtráczió módszerének egy másik nevezetes csoportja az, melynél nemcsak szűrő hatás lép fel, tehát a tisztítás nemcsak a lebegő részeknek visszatartásában nyilvánul, hanem a mennyiben az anyag sohasem steril, vagy legalább a legritkább esetben, a szűrő hatás mellé még biológiai jelenségek is járulnak, melyek következtében a szennyvizek tisztogatásával kitűzött főczél : a nitrifikáczió sokkal könnyebben és biztosabban bekövetkezik. Az e nemű szűrők közé tartoznak a homokszűrők is, melyek abban az esetben, ha a rajtuk keresztül hatoló víz óránkinti sebessége a 0 08—O'IO m.-t meg nem haladja, a lebegő alkotó részeket tökéletesen, a mikroorganizmusokat pedig majdnem teljesen visszatartják s e mellett — bár a hatás korántsem kiváló — az oldott szerves anyagokat is részben magasabb oxigéntartalmú vegyületekké alakítják át. Ezen legutóbb említett hatás igen csekély fokú ugyan, de miután
