Vízügyi Közlemények, 1902 (16. füzet)

II. Dauscher Miklós kir. főmérnök jelentése külföldi tanulmányútjáról

63 A Villoresi főcsatorna duzzasztó gátjának utófenekét, valamint közelében a partokat az alámosásoktól, illetve rongálásoktól az u. n. gabionékkal védelmezik. Ezek 2 mm. erős lágyított vasdrótból készült zsákok 3 m. hosszúságban és Г5 m. átmérővel, melyeket azután kővel töltenek meg és a szájnyílásukon hagyott füleket (hurkok) végül összefonják (mintegy bevarrják a zsákokat); az így nyert köves zsákokat egyetlen kötés gyanánt a veszélyeztetett helyek védelméül használják. Ezek a mi rözsehengereinket pótolják, mert nem kevésbbé simulnak a meder alakulataihoz és változataihoz, miért is oly helyeken, hol fűzzel és rőzsével nem rendelkeznek, de kő bőven van, sikerrel lennének nálunk is alkalmazhatók. A gabioné-k fonását a 26. ábra mutatja. A TII-ad rendű csatornákon elhelyezett tiltok (incastro) köböl, vagy betonból készülnek s csak maga a rekesztő tábla van fából. Tisztán fából készült ily tiltót sehol sem találtam. Mindkettőt egyes darabokból állítják össze a helyszínén, hogy a szállítást megmegkönnyítsék. Elsőket gráö J ö 26. ábra. nitból állítják elő, mit a Lago Maggiore bányákból nyernek. A helyszínén összeállítva egy ily tiltó 25 lirába kerül. A betontiltók, bár tartósság tekintetében az előbbiekkel nem is versenyezhetnek, de jóval ocsóbbak, mert a bekötések anyagára és a czement vakolatra számított 21irával együtt teljesen elkészítve csak 7 lirába kerülnek. Elhagyva Lombardiát, a szomszéd Piémont tartományban fennálló legnagyobb társulatra, az «Associazione d'irrigazione all ovest délia Sesia-» vagyis a Sesia folyó nyugoti részén alakult öntöző társulat ismertetésére térek át. (Lásd a IV. számú táblát.) Valamikor régen felmerült az az eszme, hogy vállalat útján létesítsenek társulatot, a melybe bevonják mindazokat az érdekelteket, kik a Dora Baltea és a Sesia folyók között az állami (demánial) csatornákból használnak vizet. Ezen eszme megvalósulása Cavour gróf nevéhez fűződik. Első sorban itt azonban Carlo Noé nevű mérnök alapvető fáradozásai érdemelnek említést. Léteztek ugyan már előbb is csatornák, de minden rendszer nélkül. A kincstári vizeket kiki tetszése szerint használta, a jogosultság mértéke ismeretlen fogalom volt, miután a szabad nyílással gyakorolt öntözés divott.