Vízügyi Közlemények, 1902 (16. füzet)

II. Dauscher Miklós kir. főmérnök jelentése külföldi tanulmányútjáról

51 4. a Villoresi csatorna vízföje. A víz fő-csatornának, valamint a vele összeköttetésben álló medenczének feneke és oldalai összesen mintegy 40,000 m

2 területtel 0"20 m. vastag, 020—0 40 m. vastag czementágyban elhelyezett terméskő burkolattal ellátottak ott, a hol annak szüksége fenforgott. A vízmérő\ melynek hossza 72 méter, a fent említett medenczejobb oldalát foglalja el, vastag falazatból épült szépen kisímított felszínnel, mely a csatorna normális vízszine alatt 0 90 méterre esik. A vízmérő bukóján ömlik át állandóan az idegen vízhasználatok részére szükséges 120 m

3 víztömeg. (Lásd 17. ábrát.) A bukás magassága 4'60 méter, melynek hatását mérséklendö, alül köböl és fából készült ellengáttal képezett kisebb medencze van és csak ebből jut aztán a víz a Ticinóba. A vízmérőhöz derékszögben csatlakozik a zsilijpes kamara, mely a Ticinón gyakorolt hajózás fentartására szolgál. Ezen zsilipes kamra egész Olaszországban a legnagyobb, a mennyiben 6 méteres vízszin különbözetet 16. ábra. A felhúzó szerkezet. r = csavarrúd, f\ f

2 = fogaskerék, о = öntvény, j folyosó járdája, h = hajtó kerék, g = hajtó kerék fogantyúja. 17. ábra. A vízmérő bukója, melyen mp.-kint 120 m

8 víz átbukik. 18. ábra. A Villoresi csatorna külön vízföje. egyenlít ki. A 7-75 méter magas alsó kapúkat gépszerkezetekkel hozzák mozgásba. Ezen kamrából egy 10 méter széles és közel 1 kim. hosszú csatorna vezet ki, a melyen át a hajók a Ticinóba juthatnak.