Vízügyi Közlemények, 1902 (16. füzet)

II. Dauscher Miklós kir. főmérnök jelentése külföldi tanulmányútjáról

47 pedig, kitorkolásától mintegy 50 klm.-re, szakad ki a nagy hajózó csatorna (Naviglio Grande), mely ismét északnyugatról délkeletnek tartva, összeköti Milánót a síkság mélyebben fekvő részeivel. Ezt a két csatornát köti azután össze az u. n. Fossa Interna. A két csatorna vizét csakis a csatornamenti területeken használhatják föl úgy, hogy közöttük nagy, száraz és terméketlen területdarab maradt. Ezen terméketlen lapály felsankolása és öntözhetése adta meg a Villoresicsatorna létesítésének eszméjét. A terv az volt, hogy a csatornát duzzasztó mü segélyével a Ticinóból a Naviglio Grande kitorkolásától 25 klm.-rel feljebb (mintegy 50 m.-nyi viszonylagos magasságban) ágaztatják ki és lehető olcsó nyomjelzéssel fölemelik a völgyfenék fölé annyira, hogy a magas fennsík is öntözhető legyen. Innen derékszögben megtörve, vagyis keletnyugati irányban haladva, 80 kim. hosszú út után (melyből 16 kim. hegyvidékre. 64' kim. pedig a síkságra esik) átszeli a síkságot egészen az Adda folyóig, Milánótól északra mintegy 15 kim. távolságban. A csatorna öntözhető területe nagy trapéznak tekinthető, melynek két párhuzamos oldalát északról maga a csatorna, délről Milánó város határa és a Naviglio Grande-nak utolsó szakasza, összehajló oldalait pedig balról a Martesana csatorna, jobbról a Ticinó folyó és hajózó csatornája képezi. Az öntözhető egész terület 65,000 há. 11. ábra. A csatorna eszméie régi és már . л

г.,, , . , . „„ Q„ ® A Villoresi csatorna utolso muepitmenye az 1200—1300 évben akarták megépíteni; Adda folyóba való betorkolás előtt, nyomai még láthatók, sőt a meghiúsult kisérlet maradványait nagy részben a társulat a «Panperduto» csatornánál fel is használta. Különben elég csak felemlíteni az eszmét annak belátására, hogy ezen müvelet egyrészt valóságos Isten áldása egész felső Lombardiára, de hogy másrészt a kivitel nehézségei, a költségek és a siker bizonytalansága elijeszthették a legmerészebb vállalkozókat is. Eugénio Villoresi mérnök óriási nehézségek, a szomszédos tartományok rideg és heves ellentállása, valamint társainak irigykedése között 1868-ban minden követ megmozgatott, hogy az engedélyt megkapja és ezen müvelet sikerüléséhez jövőjét és vagyonát kötötte; de hiába köve-