Vízügyi Közlemények, 1902 (16. füzet)

II. Dauscher Miklós kir. főmérnök jelentése külföldi tanulmányútjáról

46 X. FEJEZET. Átmeneti intézkedések. 37. §. Az alapítóknak a társulathoz való viszonya változatlan marad s jogaikat, az 1880 julius hó 13-án kelt királyi rendelettel jóváhagyott és 1881 julius hó 7-én kelt királyi rendelettel módosított alapszabályoknak megfelelőleg gyakorolják. 38. §. Az igazgató tanács azon tagjainak megbízatása, kiket 1899. évi márczius hó 28-án választottak meg, az 1903. évi rendes közgyűlésen megszűnik ; azokét pedig, kiknek megbízatása 1900. évben szűnik meg, az 1901. évi rendes közgyűlésig meghosszabbítják. 39. §. A tanács köteles a bekövetkezendő változásokat a törvényczikk kívánatára bejelenteni, hogy megfeleljen a Keresk. Törv. 96. S-a azon rendelkezésének, mely a közgyűlés elrendelte módosításokra vonatkozik. • * • Ezen társulat szerencsés sikerrel rövid idö alatt létesítette az alábbiakban részletesen ismertetett Villoresi-csatornát (lásd a III. sz táblát) mely vízmennyiség tekintetében ugyan kisebb, mint a Cavour-csatorna és síksági szakasza egyszerűbb, mint emezé, de messze fölülmúlja a Cavourcsatornát vízkivételi müvével, mely ez idö szerint egész Európában páratlan. nemkülönben felső szakaszával, mely mindvégig a hegyoldalban, a völgyfenék felett 40 méternyi magasságban vonul s melynek megépítése óriási nehézségekbe ütközött. Nem szabad még elfelednünk azt a körülményt sem. hogy míg a Cavour-csatornát az újjászületett Olaszország életerejének kimutatására, az állam súlyos megterhelésével létesítették, addig a Villoresi-csatornát teljes koczkázattal egy magántársulat a maga erejéből építette s csupán Milánó tartomány adott hozzá 2 millió lira — aránylag csekély — segítséget, melyet utóbb a kormányzat még egy millióval megnövelt. Milánó és Lombardia, úgy mint Hollandia és Velencze, mindent a víznek köszönhetnek. Az öntöző víz az, mely a legterméketlenebb. cserjével és hangával fedett területek helyébe a leggazdagabb lombardiai szántóföldeket varázsolta ; a víz az, melynek Milánó a hajózó csatornák révén szédületesen gyors fejlődését és kereskedelmi sikereit köszöni, végre ugyancsak a víz az, melynek hajtó erejével nagyszerű ipari vállalatok létesülhettek, s ilyformán a gazdagodás új korszaka nyílhatott meg. Ezen megbecsülhetetlen elemnek két gazdag forrása a Comó és Maggiore tavak, melyek magukba fogadván az alpi vidék két óriási vízgyűjtőjét, két hatalmas folyót, — a belőlük kiszakadó Adda és Ticinó folyókat táplálják. Mindkettő Milánó- várostól északra, a síkság fölött mintegy 80 méter magasan elterülő fennsíkról jön és észak-déli irányban egymással párhuzamosan haladva, a várost mintegy 30—30 kim. távolságnyira közrefogják. Baloldalt az Adda, jobboldalt a Ticinó. Elsőnek balpartján ágazik ki a Martesana hajózó csatorna (Naviglio della Martesana), mely északnyugatról délkeleti irányban haladva összeköti Milánót a síkság magasabb fekvésű részével, utóbbinak jobb partján