Vízügyi Közlemények, 1902 (15. füzet)

II. Nádory Nándor műszaki tanácsos, Reök Iván kir. főmérnök és Tellyesniczky János kir. mérnök jelentése olaszországi tanulmányútjukról

51 a) A réteges rőzsemű. A réteges rözsemü előállításának módozata az 1. szám alatt mellékelt rajzvázlatból látható. Az egyes, 30 cm. vastag rétegek előállítására egész kévéket használnak; ezeket merőlegesen a vízfolyásra és szorosan egymás mellé helyezik és fűzfa-vesszőkkel, vagy dróttal összekötik, azután 1. ábra. Réteges rözsemü rcízsekév ékből. 2—3 m. hosszú karókkal leszorítják. Reá átlag 10 cm. vastag földréteget helyeznek. A második réteget beljebb helyezik úgy, hogy az egész rözsemü lépcsőzetesen alakul. A rözsemüveknek a nullvíz alatt előállítandó rétegeihez száraz és vastag gallyakat (tölgy-, vagy szilfát) használnak és ezeket ccszáraz pokróczoknak» (piani morti) nevezik. A null víz fölötti részét «élö pokrócznak» (piani vivi) nevezik és előállítására friss, hajtóképes gallyakat, rendesen fűzfa gallyakat használnak. b) A rőzsehengerek. Előállítása a 2. sz. rajzvázlatból látható. Előállításukra fűzfa- vagy nyárfa-vesszőket használnak. A hengereket rendesen 2—3 m. hosszban, 0.40 m. átmérővel állítják elő, belsejük rizsszalmába burkolt kemény 2. ábra. Réteges rözsemü rőzsehengerekböl. földből, tégladarabokból, vagy kövekből, durva folyókavicsokból áll, külsejük pedig vékony fűzfavesszőkből; megerősítésükre 4, erös, 8—10 cm. vastag gallyat, úgynevezett bordát alkalmaznak és mindezt a szükséghez képest erös dróttal összekötik. A rözsehengereket rendesen a víz alatt támadt kimosások kitöltésére és a hiányos lejtőnek helyreállítására használják. 4*