Vízügyi Közlemények, 1902 (15. füzet)

III. Udránszky József kir. főmérnök jelentése külföldi tanulmányútjáról

144S A mellékágak rendesen nagyobb esésüek lévén, itt a keresztmüvek még nagyobb számban való elhelyezése szükséges, a mi különösen a «C» ág hosszanti szelvényében tűnik fel leginkább. A «G» mellékág és a lövölgy legvégén csészealakú kőburkolások vannak a felszíni vizek kártalan levezetése végett, mivel lehetetlen a rendkívüli meredek lejtöket keresztfonások elhelyezésével biztosítani. Az előbbi szakaszok mellékelt keresztszelvényei (59-ik ábra) a különböző keresztmüvek bekötés-módjait és elhelyezését mutatják a lejtök levágásának feltüntetése nélkül; a lejtöket általában 1 : 1 hajlásban igyekeznek előállítani, de költség szempontjából a végrehajtásnál úgy láttam, 1 : '/2-hez hajló lejtövei is megelégszenek. A tervezés adatain kivül át kell még térnem a végrehajtás részleteire is; a völgyfenék kiépítésén kivül ugyanis legfontosabb az oldallejtök biztosítása. tekintettel a lazább talajokra, a mi fonásokkal, gyepesítéssel és ültetésekkel történik. A fonásokra nézve ugyanazon szabályokat tartják be, melyeket általában a forrásvidék beépítésénél már felemlítettem. A gyepesítés azonban rendkívül nagy fáradtsággal történik, oly módon, hogy rendesen öszszel a levágott lejtöket gyeptéglákkal borítják és faczövekekkel odaerősítik őket. Ezen költséges eljáráson kivül a gyepesítést fűmagvetéssel is igyekeznek elérni, de ez nem mindég alkalmazható, mert a levágott lejtők kevéssé termöképesek és a víz a vetést könnyen lemossa. Fűmag helyett jobb eredmt, reket értek el más növényekkel, melyek a fűnél kitartóbbak és jobban v^'ik a talajt; így a már leirt Lathyrus silvestris Wagneri, vagy Esparzetta és Calamagnostis különböző keverékeit alkalmazták leginkább. A gyeptéglákkal való borítás nagy költsége és a fűmagvetéssel tett kísérletek gyönge eredményei miatt a lejtök biztosításánál mindkettőnek együttes alkalmazása is látható egyes helyeken. Az egész lejtőt egyforma nagyságú négyzetekre osztják, melyeknek oldalai mintegy 1 m. hosszúak, ezeket egymástól gyepszalagok választják el minden oldalon úgy, hogy az egész sakktáblaszerü képet nyer. A négyzetekből álló mezőkbe azután különböző fümagkeveréket vetnek, melyet a gyepszalagok védelme miatt a víz kevésbbé mos le, s így a gyepesítés mindenesetre biztosabban foganatosítható. Bár az előbb leírt lejtöbiztosítás kevesebb gyeptéglát igényel, mintha az egész lejtöt beborítjuk velük, a mi vízmosásos vidéken — a hol nagy mennyiségben való előállításuk alig engedhető meg és igen költséges — mindenesetre nagy fontosságú, mindazonáltal ez a sakktáblaszerü bizto-