Vízügyi Közlemények, 1902 (15. füzet)

III. Udránszky József kir. főmérnök jelentése külföldi tanulmányútjáról

135S Nem tartozik ugyan szorosan a hegyi patak kiépítéséhez, de azért érdekességénél fogva megemlékezem a lavinaomlás ellen való védekezésről, melyet a forrásvidék vízválasztójának egyik nyergén alkalmaztak. Ugyanis a nyeregnek a Schmidtenbach völgye felé néző meredek ormán erős hófúvások alkalmával lefüggö hótömegek verődnek össze, melyek azután lágyabb időjárás mellett leszakadva, az alattok fekvő hóréteget útjokban magukkal ragadják és hihetetlen tömegekké verődve zuhannak alá a mélybe, a lejtön útközben mindent összetörve, elpusztítva. Lent a völgyben is természetesen mindent összezúznak és morzsolnak; ez óriási hótömegek ilyenkor egész erdőket nyomtalanul letarolnak, míg végre valahol a hótömeg megáll, maga alá temetve mindent, a mit magával ragad és a mi megállapodása helyén volt. Sajátságos, hogy az óriási tömeg néha útjába esö erdöszalagokat egész érintetlenül hagy és fölötte ugrik át, míg körülötte mindenütt a pusztítás nyomai láthatók. Ily esetek akkor észlelhetők, ha a lerohanó hótömeg hirtelen meredek domb ormára érve sebességénél fogva a levegőben leírt ívben folytatja útját. Az ily omlások nyomát a pusztítás megfigyelése után még a laikus is könnyen meghatározhatja. A lavinaomlás megakadályozása végett arra kellett törekedni, hogy a nyereg ormán lefüggö hótömegek ne képződjenek, mert ezeknek kisebb csúszamlásait kell a további omlások okozóinak tartani. Ebből a czélból 4 m. magasságú hópalánkokat állítottak egyelőre fagerendákból, melyeket a nyereg ormától 7—10 méter távolságra helyeztek el. A palánk alapozása nagy gonddal történik, kétoldalt támasztó geren­dákkal látják el (47. ábra). Ily módon a hóréteg ferde síkban tározódik és a lavinaomlások tulajdonképeni okozói, az aláfüggö hórétegek kép­ződése lehetetlen. A kísérlet eddig bevált, mert a palánk felállítása óta nagyobb lavina­omlások nem voltak. Jelenleg folytatják a kísérleteket abból a szempont­ból, hogy a palánknak a nyereg ormától való leghelyesebb távolságát és magasságát megállapítsák, a mire az uralkodó szél irányának és erejének van leginkább befolyása. A kísérletek befejeztével a palánkokat állandó kőfallal fogják kicserélni, mert a faszerkezetek nagy fentartást igényelnek. Szilézia. A Visztula vízkörnyékén található hegyi patakok már lényeges elté­réseket mutatnak az alpi hegyvidékhez tartozóktól és ennélfogva rende­zésük. a forrásvidék beépítését kivéve, eltérő szerkezetű müvekkel történik. Itt csakis a forrásvidéken találunk az előbbiekhez hasonló esésviszo­nyokat, míg a patakok két alsó szakaszán mérsékeltebb esések vannak.

Next

/
Oldalképek
Tartalom