Vízügyi Közlemények, 1902 (15. füzet)

III. Udránszky József kir. főmérnök jelentése külföldi tanulmányútjáról

114 Midőn a lejtök lábazatánál nemcsak a lerohanó vizek rongálásától, de egyúttal csusza mlásától is félünk, úgy egész támfal szerkezetekre van szükségünk, mint ezt a 8-ik és 9-ik ábrák mutatják, tisztán köböl, vagy pedig kö és fa vegyes alkalmazásával (10. ábra). Két ily biztosítandó kopár lejtő egymást érintve természetesen mindig mélyedést, völgyet képez, a melyben a lejtön lefutó csapadékvizek összegyűlnek és még nagyobb mértékben megtámadják. Kisebb esésnél és kevés víztömeg mellett a mélyedést keresztfonásokkal biztosítják, melyeket vízszintes fonásokkal kötnek össze, miként ezt a 11-ik ábra láttatja; ily elrendezés mellett mind a lej tön, mind a völgyecske fenekén mindenütt a lefutó vizek folyás-irányára merőlegesen alkalmazott fonások vannak, melyek a csapadék egyenletesebb elosztását idézvén elő, a talaj rongálását megakadályozzák.