Vízügyi Közlemények, 1898 (13. füzet)

A Szamos bal- és jobbparti vidék, nemkülönben Szatmár-Németi szabad királyi város érdekében tervezett munkálatok ismertetése

_440 Wallandt Krnö: min. tanácsos: Az előttem szóló fejtegetéseihez hozzá­járulok teljes mértékben. Felszólalásomnak más czélja van. Egy korábbi határozatról volt szó, melyről az lett mondva, hogy azt a közlekedésügyi minisztériumban fennálló műszaki tanács hozta. Ez tévedés. A műszaki tanács 1881-ben lett tervezve, a határozat pedig 1880-ból származik. Hozta azt egy bizottság, melynek elnöke Boros Frigyes, tagjai pedig voltak műegyetemi tanár urak, Pestmegye megbízottjai stb. De ez a bizottság se helyezkedett arra, hogy a soroksári zárgátat le kell bontani, sőt ellen­kezőleg, hogy semmi körülmények közt lebontani nem szabad, hanem az akkori közvéleménynek megnyugtatására azt mondta, hogy gyengitsük meg a gátat és ha a közvéleményt máskép megnyugtatni nem lehet, meg fogják nyitni. Hisz szuronynyal kellett megvédeni a gátat. Miklós Ödön államtitkár, elnök : Én ezen folyamszakaszon a ter­vezett munkálatokat a maguk egészében szükségesnek tartom, sőt egy megjegyzésem van itt, a mely még bizonyos részben bizonyos munká­latoknak bővitését és költségemelését czélozza. Szükségesnek tartom pedig főleg azon szempontokból, melyeknek Klimm tanár ur oly helyes kife­jezést adott, hogy a munkálatok folytatását képezik azon alkotásoknak, melyeket a főváros érdekében a törvényhozás két évtizeden át annyi kedély megnyugtatására és felizgatása mellett hozott. Ha ezen promontori ágnak a rendes mederkibővitése, helyes profili­rozása és az árviz védelmi gátak által megadjuk azon vizle vezető képességét, mely biztositja, hogy a főváros előtt elvonuló vizek lefolyást nyernek, akkor mondhatjuk, hogy minden külső presszió és külső felfogás, mely ezen kérdéseknek ni ás irányú megoldása mellett bizonyos jogosultsággal bil­is, határozottan ma már nullifikálódik és remélhetjük, hogy a soroksári ág megnyitásáról többé szó sem lesz. Azt hiszem, hogy azon áldozatokat, melyek az ország közpénzeiből a fővárosra hozattak, sohase kicsinyelve, teljes odaadással igyekeztek a czélt elérni, hogy a főváros semmi ily veszély által fenyegetve ne legyen. Ugyané czélja volt az 1891. határozatnak is, melyhez Bethlen András gróf ő exczellencziája is a legnagyobb készséggel hozzájárult, hogy a rakpartemelés gyorsan végrehajtassék. Ezért teljes elismerés illeti mind­azokat, kik ebben a határozathozatalban közreműködtek. Azt hiszem, hogy evvel az öntudattal eltelve, ezen nyilatkozataink, melyeket mint egyhangú megállapodásaink eredményét mondhatok ki és a magyar műszaki karnak ebben e kérdésben való. tömörülése, hatá­rozott irányba fogják terelni azokat is, a kik külső presszió alatt téves mentőeszközökhöz akarnak folyamodni. Amennyire a törvényhozás a rendelkezésre álló eszközökkel minket

Next

/
Oldalképek
Tartalom