Vízügyi Közlemények, 1896 (11. füzet)

A folyók kisvizi medrének szabályozása. Irta Girardon H. a Rhone-szabályozó kirendeltség főmérnöke. Fordította Bogdánfy Ödön kir. mérnök

135 mint amennyit elvisz. Azonban a priori bizonyos, hogy ez egyenlőség nem mutatkozhatik minden árvíznél és hogy az egyik áradás több, másik kevesebb anyagot hoz és hogy bizonyos állandóság csakis az árvizek váltakozásainak lehet eredménye. De a föfolyó egymásután kővetkező mellékvizei nem egyforma vízjárásnak s ennek következtében különböző módon befolyásolják a föfolyó vizének lehuzódását, alakját és profilját. Gondoljuk most, hogy egy mellékfolyó beomlik egy másik folyóba s vizei oda a telítés állapotában érkeznek meg, mely állapot tömegének és esésének épen megfelel. Gondoljuk továbbá, hogy a föfolyó vize is a tömegének és esésének megfelelő telítettségi állapotban van. A két folyó vize és hordaléka keveredik egymással; ha az uj hordaléktömeg, tekintettel az esésre, melylyel a víz útját tovább folytatja, épen megfelel az uj víztömeg telítettségi fokának, akkor a hordalék mozgásában semmi sem fog változni és az épen úgy halad tovább, mintha a keveredés meg sem történt volna. De ily feltétel nem áll elő a valóságban; az összes hordaléktömeg sohasem fog pontosan megfelelni az összes uj vízmennyiség telítési fokának és vagy e fok fölött, vagy alatt marad. Az első esetben a hordalék egy része leülepedik, fölemeli a medret és a zátonyon alul megnöveli az esést annyira, hogy az elragadó erő elegendő legyen az összes hordalék elvezetésére. Második esetben a víz a főmederből a telítéséhez szükséges anyagot kimossa, ennélfogva a medret kimélyíti és a mellékfolyó beömlése alatt annyira megkisebbíti esését, hogy az elragadó erő munkája ott megszűnjék. Tehát vannak a mellékfolyók között olyanok, melyeknek vízjárása csöndesebb és vannak mások, melyeknek vízjárása ellenkezőleg hevesebb, mint a föfolyóé. Az elsők több vizet, mint hordalékot visznek ; a fő folyóval való egyesülésük után a víz a telítési ponton alul marad ; a meder kimélyed és a beömlés alatt kisebb lesz az esés, mint fölötte. Az utóbbiak ellenkezőleg több hordalékot és kevesebb vizet hoznak; egyesülésük után a víz nem tudja tovább vinni az összes hordalékot, egy része tehát leülepszik, a föfolyó medre felemelkedik és a beömlés alatt nagyobb lesz az esés, mint fölötte. „ Minden mellékfolyó tehát a föfolyótől elütő vízjárása következtében törést idéz elő a fenék általános esésében. E jelenség a két folyó fontosságának viszonya szerint többé-kevésbbé tűnik ki; de ha a mellékfolyó vízhozománya körülbelül akkora, mint a föfolyóé, akkor a jelenség kiváló mértékben mutatkozik és a változások, melyek idők folytán a hosszanti metszet alakjában mutatkoznak, gyakran sokkal kiemelkedőbbek, mint a minőt a nagyon ellenálló akadályok, pl. sziklapadok idéznek elő ; e változások egyébiránt addig folytatódnak, míg az esésnek olyan eloszlása következik be, hogy