Vízügyi Közlemények, 1896 (11. füzet)

A folyók kisvizi medrének szabályozása. Irta Girardon H. a Rhone-szabályozó kirendeltség főmérnöke. Fordította Bogdánfy Ödön kir. mérnök

133 egyes kövek elhelyezőclésétől is : pl. a lapos kö, ha vékonyabb felén nyugszik, könnyebben kimozdul, mint ha lapos felén nyugszik és az is bizonyos, hogy az ily mozgó kö, ha megáll és leül, akkor a lapos oldalára helyezkedik, ha csak különös okok nem működnek közre. Ilyformán, ha valamely folyóban, mely rendesen nagytömegű? többé-kevésbbé lapos alakú kavicsot hoz magával, az elragadó erö bármi okból megkisebbedik, akkor a kavicsok lapos oldalukkal egymásra feküsznek ; és ha valamely árvíz után a képződött zátonyokat vizsgáljuk, midőn még a víz hatásától eredő alakjukat teljesen megtartották, azt látjuk, hogy a kavicsok úgy vannak egymásra helyeződve, mint a hal pikkelyei. Az így képződött zátony, bár mozgékony anyagból alakult, jelentékeny ellenállást tanúsít az elragadó erővel szemben, ha a vízfolyás a kövek fekvése irányában húzódik ; de ez ellenállás majdnem semmi, ha a folyás ellenkező irányban történik és gyönge, ha a folyás keresztirányú. Ez magyarázza meg az önmagukban véve csekély összetartásu és erős áramoknak kitett zátonyok hosszú ideig való fenmaradását és aztán gyors eltűnését, ha talán kevésbbé erős árvizek jelentkeznek, mint a minőknek már előzőleg ellenállottak, de a melyeknek folyási iránya megváltozott. így hát a folyó elragadó ereje különnemű és különböző ellenállású anyagokból összetett fenékre működik. Érthető, hogy ha ez erö kicsiny, úgy csakis a gyönge ellenállású anyagokra tud hatni és aztán a mily mértékben növekedik, oly mértékben tudja a nagyobb ellenállású anyagokat is mozgásba hozni. Ilyformán a legkönnyebb és legfinomabb anyagok jönnek legelőbb mozgásba, aztán fokozatosan az ellenállás rendje szerint a nagyobb és nehezebb anyagok. Ellenkezőleg, midőn az elragadó erö kisebbedik, az anyagok egymásután leülepednek; előbb a nagyobb és nehezebb anyagok állanak meg és végül a legkönnyebbek és legfinomabbak. A tapasztalat teljesen igazolja e jelenségeket. Ha valamely folyót lioszszantartó kisvíz alkalmával vizsgálunk, akkor azt tapasztaljuk, hogy a víz legtöbbször tiszta. Ha a meder csak nagyszemü törmelékből áll, akkor a vízben semmiféle anyagszállítás nem mutatkozik; de ha finom és sűrű homokot tartalmaz, akkor a víz tisztasága mellett bizonyos mértékű fenékmozgás is észlelhető, amennyiben a homokszemek egymáson hömpölyögnek. Amint a vízhozomány, illetőleg a mélység és tömeg növekedik, a fenékmozgás is gyorsabb lesz ; a víz megtüremlik, apró örvények támadnak, az anyagok nemcsak a fenéken gördülnek, hanem föl is emelkednek és a vízzel összekeverednek. Ennek következtében a víz előbb homályos, majd zavaros és piszkos lesz, mint midőn egy edény tiszta vizet, melynek fenekén iszap van, hirtelen összerázunk. A folyvást növekedő víztömeggel az elragadó erö is növekedik, nagyobb és nagyobb törmelék-darabok jönnek mozgásba ; és ha ilyenkor csolnakba szállunk, evezőkkel nem csapkodunk és semmi zajt nem csinálunk, akkor hallani lehet, a mint a folytonos sustorgásba erösebb, száraz koppanások keverednek, melyek a fenéklejtön guruló kövektől, egy-