Vízügyi Közlemények, 1896 (11. füzet)

A folyók kisvizi medrének szabályozása. Irta Girardon H. a Rhone-szabályozó kirendeltség főmérnöke. Fordította Bogdánfy Ödön kir. mérnök

180 A torrens jellegű folyók ellenkezőleg nagy mennyiségű törmeléket visznek magukkal. Felső folyásukban óriási sziklatömböket görgetnek, melyeknek élei alig vannak letompulva. E görgetegek a meredek esések lábánál állanak meg anélkül, hogy helyzetük ott biztos és maradandó volna ; de további mozgásuk csak lassan és meg-megszakítva történik, vagy olyformán, hogy fokozatosan részt vesznek az alluvium általános mozgásában, vagy pedig belefordulnak a mederbe, hol széttöredeznek. Minél távolabb megyünk a forrásvidékektől, az esés annál enyhébb lesz és a hordalék nagysága megkisebbedik, részint azért, mert ily messzire csakis a könnyebb anyagok juthatnak el, részint mert a törmelék útjában elkopik, elmorzsolódik. E tünemények különösen jól észlelhetők az úgynevezett torrenseknél, tordáknál, mert itt az esés nagysága és a vízmennyiség szerfeletti változása azokat kiváló mértékben mutatja. Az ily folyók általános alakja két ellentétes kúpot képez ; a felső kúp lefelé fordítja csúcsát, óriási tölcsért alkotva, mely vízgyűjtő medenczéül szolgál és idővel jobban és jobban kitágul; az alsó kúp csúcsa fönt van és a felső kúp törmelékéből képződik, mely törmelék minden irányban szabadon terül szét és pedig annál nagyobb helyen, minél apróbb és minél enyhébb természetes állékonysági lejtője. E két kúpot hosszabb, vagy rövidebb, enyhébb, vagy meredekebb hajlású torok köti össze, mely a torda medrét képezi. Ha fönt kimosás történik, a törmelék a torkon keresztül lejut a hordalékkúp lejtőjére, melyen a meder az ellenállások változása szerint ide-oda kóborolva elnyúlik ; a kúp lassanként megmagasbodik és szétterül egész a fő folyóig, mely a tordát magába veszi s a melybe a vízzel együtt a lehozott törmelék is belejut. A csöndes folyók, melyeknek vízjárása annyira különbözik, hasonló tüneményeket mutatnak ; e tüneményeknek különben többé-kevésbbé határozottan ugyanazon általános jellegük van minden folyónál. Forrásvidékén minden folyó kimossa hordalékát, mely alá hömpölyög keveredve a mellékfolyók hozományával ; különösen az áradás hoz igen sok törmeléket, mely aztán apadáskor leülepszik, hogy később újra elsodortatva és útját időnként meg-megszakítva enyhébb hajlású helyekre érjen, hol aztán többé-kevésbbé ellapuló kúpon terül szét lassan előrehaladva és elérve egy nagyobb folyót, mely magába veszi, mig végre egész sereg hasonló fázison keresztül vergődve a tengerbe jut, melyben a hordalékkúp aszerint halad többé-kevésbbé előre és tartja meg alakját, amint az árapály, az áramok és hullámok többékevésbbé erős hatása megengedi. A folyóknak eme szünet nélküli munkájában, melylyel a föld felületét kiegyenlitik, a víz körmozgást végez, mely változatlan és folytonos ; a víz lehúzódva a hegyekről a tengerbe, ott elpárolog és a szelektől vitetve visszaszáll a hegyekbe. De ha a víz mozgása az ö összességében folytonos jelleget mutat is, a víznek a talaj felületére való hullása ellenkezőleg váltakozó, vagyis jobban mondva időszakos és a hordalék mozgásának is ugyanily jel-