Vízügyi Közlemények, 1895 (10. füzet)

10. füzet

117 HALÁSZAT. (Kiadás, 24. с z i m.) Halászati czélokra 4150 frtial kérek többet, mint a mennyi 1894-re engedélyeztetett. Köztudomásu, hogy őstermelésünk körül egy téren sem nyilvánult a hanyatlás oly szembeötlően, mint a halászatnál, hisz vízhálózatunknak még nehánv évtized előtt páratlan gazdag halállománya majdnem teljesen kipusztult. A hanyatlás okai is sokkal inkább ismeretesek, hogysem szükséges volna azokat itt külön felsorolni. Tény az, hogy ezen okok megszüntetésére avagy ellensúlyozására, — mert némelyek haladó kultúránkkal állanak összefüggésben, tehát teljesen meg nem szüntethetők — a halászatról szóló 1888: XIX. t.-cz. megalkottatott. Üe tény az is, hogy ennek daczára az érintett bajok gyökeresen, avagy legalább oly mértékben orvosolva nincsenek, a mint a közjó érdekében kivánatos és szükséges volna. Noha az ország különböző pontjain elhelyezve több oly halasgazdaság működik, melyek kézzel fogható eredményekben igazolják azt, hogy a rendszeres haltenyésztés csak ugy jutalmazza a sazda fáradozását, mint akármelyik más gazdasági ág, mégis, ha országos szempontból vizsgáljuk az eddig elért eredményeket, el kell ismernünk, hogy vajmi messze állunk a végső czéltól, attól nevezetesen hogy a hal ismét olcsó és köztáplálékká váljék, és e téren elfoglalja azt a szerepet, melylyel a múltban birt s a mely őt e tekintetben méltán megilleti. Hogy ez elérhető legyen, létező vizeinknek halakkal leendő benépesitésére és ez uton való hasznosítására fektetendő a fősuly. Ha figyelembe veszszük vízhálózatunk óriási kiterjedését, valamint a vizek mentén fekvő tulnedves, avagy egyéb ok folytán terméketlen területek nagy számát, mint a melyek a szóban forgó termelés révén sikeresen és biztosan hasznosíthatók, s igy a termelésnek megnyerhetők volnának ; ha figyelembe veszszük az egyedül édes vizekre utalt államok aránylag nagy halfogyasztása és a mi viszonyaink közötti szembetűnő külömbséget: ugy eléggé reámutattam a kérdés közgazdasági jelentőségére, valamint arra is, hogy a halászat ügyének előmozdítása méltán és jogosan kér helyet mezőgazdasági törekvésünk sorozatában, annál is inkább, mert a legtöbb vízhasználat igényeihez képest alkalmazkodik és sok esetben akár mint mellékhasználat, kevés és csekély eszközök árán is jelentékeny haszonnal jár. A feladat annál biztatóbb, mert a fejlesztés alapfeltételei ma már