Vízügyi Közlemények, 1894 (9. füzet)

Kolossváry Ödön: kulturmérnök külföldi tanulmányutjáról szóló jelentése

15 Következtetések Ha most már ezek után azon feltevés mellett, hogy a 2-ik és 3-ik rendszer által igényelt területek a város közelében megtalálhatók és megszerezhetők, összehasonlitjuk az egyes rendszerek előnyeit és hátrányait, ugy azon eredményre jutunk, hogy csaknem minden előny a 2-ik rendszer, vagyis a csatornavizekkel való öntözés rendszere mellett szól. Nevezetesen: 1. A csatornavizek megtisztítása ezen rendszer mellett a legtökéletesebb, mert a szenyviz nemcsak lebegő alkatrészeitől tisztíttatik meg, hanem nagy részben az oldott állapotban benne levő szerves anyagoktól is ; kedvező esetben pedig, midőn az alagcsövekből lefutó viz a megfelelő lejtési viszonyok folytán öntözésre még egyszer felhasználható, ezen rendszer mellett a megtisztított viz jóságát illetőleg teljes eredmény érhető el. 2. A csatornavizekben foglalt ártalmas anyagok kiválasztásának processusa a legegyszerűbb és legtermészetesebb uton történik ; ezen anyagok a szenyvizzel együtt a területen egyenletesen elosztatnak, a talaj által visszatartva és a növények által felhasználva és értékesítve lesznek ; a kiválasztás folyamán megtisztult víz pedig a területről elvezettetik. Ennek ellenében az 1-ső rendszernél a visszamaradt anyagok vagy egyáltalában nem, vagy csak nehezen értékesíthetők, a 3-ik rendszernél pedig szintén beállanak a visszamaradt anyagok értékesítését illetőleg a rendszer ismertetésénél felsorolt nehézségek. 3. Ezen rendszernél a szenyvizekben foglalt nagymennyiségű trágyaanyag a gazdaságra nézve nem megy veszendőbe, hanem visszaadatik az anyaföldnek és újból érrtékesittetik. 4. A berendezési költségek tekintetében bár drágább a 3-ik rendszernél, de olcsóbb az 1-sőnél. Ugyanis azon körülmény által, hogy a szenyvizeknek az élő vízfolyásba való bevezetése előtt azok egyik vagy másik rendszer szerint megtisztíttatnak, a város lakosságára fejenkint egy bizonyos teher háramlik ; ezen teher az egyes rendszereknél részletezett számitások szerint, még a drága berlini berendezést sem véve ki, kisebb mint az 1-ső rendszernél. Nevezetesen mig az évenként ós fejenkénti hozzájárulási összegek Frankfurtban 1 márka 22 pf., Wiesbadenban 68 pf. Essenben 56 pf.-et tesznek ki, addig a 2-ik rendszer szerint ezen költségek Berlinben 48 pf., Banburyban 48 pf., Boroszlóban 27 pf.-re rúgnak, sőt Danzigban 0-ra redukálódnak. Emeltetnek ugyan ezen rendszer ellen, rendszerint a berendezés közvetlen létesítése előtt az öntözendő telep közelébe eső községek