Vízügyi Közlemények, 1894 (8. füzet)

VI. A budapesti Dunaszakasz szabályozása

95 „Az 1875. év végén nagyjában már befejezett, de még nem egészen kész szabályozási épitmények az 1876. év tavaszán bekövetkezett rendkivüli árviz alkalmával erös próbát álltak ki úgy czélszerüségük, mint szerkezeti szilárdságuk tekintetéből. Az akkor szerzett tapasztalatok igen becses adatokat nyújtanak annak megítélésére, miképpen felelnek meg a szabályozási épitmények végczéljuknak és minő pótmunkákat kell még végrehajtani, hogy az eddig létesített szabályozási épitmények kiegészíttessenek. " Az 1876-ik év tavaszán bekövetkezett rendkívül magas árviz alkalmával szerzett tapasztalatok szükségesnek mutatták, hogy a fővárost védő partfalak —{— 7"586 m. magasságról —|— 8*21 m.-re, a kopasz-zátonyi -j-3'793 m. magas párhuzamos mü felülről le az összekötő vasút hidjáig -j-8'52 m. magasságra felemeltessenek és hogy a kopasz-zátony mentén a meder szelvénye kotrás által jelentékenyen lemélyittessék. Ezen munkálatoknak is hozzászámitásával a szorosabb értelemben vett szabályozási munkálatokra kiadatott 4.103,706 frt 51 kr. mihez hozzáadva a rakodó partok épitési költségét. . 4.050,600 frt 81 kr. a budapesti Dunarész szabályozására, illetőleg az 1870. X. t. cz. alapján létesített építkezésekre kiadott összeg: 8.154,307 frt 32 kr. A felügyeleti költségek az 1879. év végéig kitesznek : 292,880 frt 74 kr. Összesen : 8.447,188 frt 06 krT Azonban a főváros közönsége ezen munkálatokban sem találva megnyugvást, megragadta az alkalmat, a midőn a tiszaszabályozási építkezések felülbírálása végett a kormány által behívott külföldi szakértők 1879-ben itt időztek és felkérte az akkori közmunka- és közlekedésügyi ministert, hogy ezen szakértők által a budapesti Dunarész szabályozását is vizsgáltassa meg. A külföldi szakértőknek a szabályozásra vonatkozó véleményük röviden összefoglalva a kővetkező : A külföldi szakértők a jégzaj szabad levonulására nézve helyesnek mondják ugyan a kopasz-zátonynál létezett túlságos széles meder összeszoritását és a soroksári ág elzárását, söt határozottan kimondják, hogy „ez volt az egyedüli mód a város alatt képződő jégtorlaszok megakadályozására, de nem tartják helyesnek, hogy a vasúti hid oly módon épült, melynél fogva a szabályozott meder normál szélességét Promontor felett 380 méterre kellett összeszorítani" és igy meg kellett hosszabbítani a Budapest mentén levő rendkivüli szorulatot ; továbbá azt sem, hogy a soroksári ág egy tökéletes, a legmagasabb vizszin fölé emelkedő gát által záratott el. A külföldi szakértők azon feltevésből indulva ki, hogy a promontori ág medre egész hosszában 474 m. normál szélességre fog összeszorittatni és hogy annak kellő lemélyítése, részint a Promontor közelében levő sziklák miatt, részint az emberi erő által végezhető kotrások elégtelensége miatt nem sikerülhet: félnek az árvizek színének még magasabbra való emelkedésétől, de különösen attól, hogy ha daczára a promontori ág szabályozásának, abban