Vízügyi Közlemények, 1894 (8. füzet)

I. Vizrajzi fölvételek és adatok

23 tünk, melyet itt felhozni a hely nem enged, kénytelenek vagyunk tapasztalni, mikép nem a felülről ömledező viz, hanem a jégbeállás alkalmával történt helybeli eldugulásai a folyam medrének tárták e magas fokon egész télen át a Duna vizszinét. Bécsnél a Duna vizszine e télen 0 és 4 láb közt változott, és csak a jég elmenetele után emelkedett 7 láb ás 10 ujjnyira. „Februárius vége felé kezdett a Duna Budapestnél folyvást áradni, s márczius 9., 10., 11. és 12-én lassan áradt; márczius 13-án

; a midőn t. i. a szt.-endrei sziget orránál lévő jéggátat áttörte a viz, melynek következtében Visegrádnál apadni kezdett a Duna, hirtelen annyira áradt, hogy 14-én reggeli egy órakor már 27 láb 1 hüvelyk és 9 vonalt mutatott a budai vizmérték, mely áradásnál a budapesti jég elindult. Azon éjjel 3 órakor hirtelen 24' 11 "-re szállott alá, midőn t. i. a soroksári ág torkánál levő jéggátat áttörte a viz,, s rést nyert szabadabb elfolyására. Kevés ideig tartott azonban ezen apadás, mert csakhamar újra megakadt Soroksáron felül, miután szünetnélküli áradással márczius 15-én éjjel 11 órakor a legmagasabb fokára 29' 4" 9"' hágott, 16-án esti 10 óráig 25' 3" esett, s azután folyvást erősen apadt, úgy hogy márczius 28-án már csa.k 14'-on állott. „Promontoron és Soroksáron alul, mely helyeken részben 30'-ra hágott a Duna, mindig kisebb lön a viz árja, minek oka szem előtt fekszik ; Promontoron és Soroksáron alul t. i. a több mértföldekre nyúló lapályon szétterült és igy magasabbra nem emelkedhetett. Tolnán alul pedig Péterváradig stb., hol a jégbeállás kedvezőbb körülmények között történt, csak helylyel-helyel haladá meg a 20 lábat, s igy kisebb volt, mint 1827-ben junius hónapban, midőn az alsó Dunát a Dráva árasztá. „A fennebbi pontokban, hol Komárom és Esztergomról vala szó, láttuk, hogy a legmagasabb vizállás ott nem a jég elmentekor, hanem több nappal később következik be; kérdés támad tehát, mi körülménynek kell e tüneményt tulajdonítani? Nem egyébbnek, meggyőződésem szerint, mint a Szt.-Endre sziget felső orránál, Kis-Oroszinál történt jégdugulásnak, mely a Dunát Visegrádnál 29' 4" 6"'-ra emelte, s azt visszahatásánál fogva Esztergomnál 27' 4" 6"'-ra, Komáromnál 21' 8" 0"'-ra, Gönyőnél közel 19'-ra dagasztá. „Ezen véleményem kétségkívül valóvá tétetik az által, is, hogy a nevezett helyeken márczius 13-ára esik a felhozott legnagyobb vizállás ideje, tehát azon napra, melyen Visegrádon vala legmagasabb, s hol mindazon helyeken a Duna tüstént apadni kezdett, midőn azon nap a kis-oroszi jéggátat áttöré a dagasztott folyam hatalma, s mely napnak éjszakában Budapestre tevé át színhelyét, az elkezdettt nagy drámát, az ország szivébe hatólag, itt is folytatandó. „A mondottakból látható : „1-ször. Hogy a Duna két főszigeteinek, t. i. a szent-endrei és a ráczkeveinek (Csepelszigetnek) hosszában vala legszembetűnőbb a veszély, mi újra bizonyítja a folyam-szétoszlások (Stromtheilungen) ártalmas voltát. „2-szor. Hogy a dagály visszahatása több mértföldekre terjedvén, az által a hibás folyam fekvésétől távolabb fekvő helységek is veszélyeztetve vannak. Igy vala a dolog Esztergom vármegyének dunamelléki helyeivel a Visegrádon alul történt jégdugulások következtében. Valamely helynek biztosítására tehát a folyamok nemcsak helybeli, hanem nagyobb kiterjedésbeni rendezése szükséges." „Vásárhelyinek ezen rendkívül tanulságos előadása nézetünk szerint minden kétséget kizár az iránt, hogy : — a jégtorlódások és dugulások már a jég megállása alkalmával képződnek