Vízügyi Közlemények, 1894 (8. füzet)

I. Vizrajzi fölvételek és adatok

18 évben ugyanis a hajózás idejében észlelt legkisebb viz, a Drávatorkon alól eső szakaszon julius hóban, a Drávatorkon felül eső szakaszon pedig november havában következett be; akként, hogy a júliusi kisviznél Budapesten elhaladt körülbelöl 2000 m

3, melyhez a Drávából csak 350 m

3, a Tiszából 300 m

3, a Szávából pedig 1200 m

3 érkezvén hozzá, Pancsovánál a minimum mintegy 3600 m

3-re apadt le; mig novemberben Budapestnél csak alig 1400 m

3 mutatkozott, söt a Drávából is csak 250 m

3 folyhatott ugyan le, de ezekhez a Tisza már 450 m

3 és a Száva maga 1600 m

3-rel járult hozzá, úgy hogy Pancsován a minimum a 3800 m

3-en is felül maradt. Vizjárási szempontból tehát a közép Duna, két külön természetű részre osztandó; melyek közt az elválasztó pontot a Dráva toroknál találhatjuk fel ; indokolja ezen elkülönzést egyszerűen már az a körülmény is, hogy azon mellékfolyók, melyeknek behatásáról előzőleg szólottunk, mindannyian a Drávatorkon alul ömlenek a Dunába. Ugyanezen eredményre jutunk, azonban ha az árhullámok, és a kis vizek alakulásán kivül a legnagyobb vizek létrehozásában lényeges szerepet játszó, jégjárási viszonyokat tanulmányozzuk. Szinte törvényszerű következetességet látunk ugyanis abban, hogy a Dunának a Drávatorok felett fekvő szakaszán, az absolut legkisebb vízállások az erős fagyok beálltával, egy-egy rövid ideig tartó hirtelen leapadással következnek be deczember hó végén vagy január hó elején. Ezen minimumot a jégkéreg okozta vizszinemelkedésnek megfelelően kisebb feláradások nyomon követik, hogy azután a jég megindultával együtt a jégdugulások által okozott felszökésekkel az áradások tetőpontjukat február vagy márcziusban a jég elmenetelekor érjék el. A jég elvonultat legtöbbször már áprilisban, de legkésőbb májusra, a tavaszi csapadékok okozta jégnélküli árviz követi, mely után, ha néha kisebb feláradásoktól meg is lesz szakitva, november közepéig tartó apadás mutatkozik, s a Duna jégnélküli legkisebb vizállását november közepén éri el. November hó második és deczember hó első felére ismét egy kisebb áradás szokott beállani, mely a hidegebb időjárás bekövetkeztekor mihamarább apadásba megy át, mig végre a Duna deczember végén, avagy januárban, a fentebb emiitett absolut legkisebb állását éri el. Ugyanily törvényszerűnek látszik a Drávatorkon alóli és a Dráva beömlése feletti szakasz vizjárási viszonyai közt létező eltérés, mint természetes következménye annak, hogy ezen alsó szakaszon a Dunának már nem csak felső vidékéről érkező árviztömegei, hanem evvel együtt a Dráva, Száva és a Tiszának áradásai is, egy-egy nagyobb árhullámmá összeverődve kell hogy levonuljanak. Az absolut legkisebb vizállás ezen szakaszon is átlag januárra esik, ele azon időponttól kezdve, hogy a helyi jég megindulásakor a Duna feláradása megkezdődött, ezen alsó szakasznak vizállásai a középvizeket jóval meghaladó magasságban állandóan megmaradnak és tetőpontjukat