Vízügyi Közlemények, 1894 (8. füzet)
VI. A budapesti Dunaszakasz szabályozása
109 lenül megelőzött szakaszok mélységéhez alkalmazkodva, a kotrásokkal ismét egész a szabványos (—) 3'16 m. mélységig lemenni; itt is azonban a mederfenék anyagának laza voltát tekintve, a szabványos 220 m. szélességnek csak fele része azaz, 110 m. volna tényleg kikotrandó, a többi pedig a folyam önmüködésére bizandó. A műszaki tanács ezen véleményéhez képest az 1880: XL. t.-cz. felhatalmazta a ministert, hogy a Duna Budapest alatti szakaszának szabályozására addig is, mig az ez iránti tervek és költségvetések a törvényhozás által véglegesen megállapittatnának, az okvetetlenül sürgőseknek talált munkákat még azon év folyama alatt végrehajthassa. Az 1881 : L. t.-cz. értelmében pedig a minister felhatalmaztatok, hogy az 1870 : X. t.-cz. alapján Budapest mentén végzett dunaszabályozás folytatásaként a promontori ág medrében mindazon szabályszerű munkákat állami költségén végrehajtassa, a melyek szükségesek arra, hogy ezen mederben a Duna folyam összes viztömege káros duzzadás nélkül lefolyhasson s a jégzaj fennakadás nélkül levonulhasson. Az 1880 : XL. t.-cz. alapján már végrehajtott, valamint az 1881 : L. t.-cz. értelmében végrehajtandó munkálatokra összesen 5,330.000 frt lett engedélyezve. A munkálatok a műszaki tanács által adott vélemény értelmében a következő eltérésekkel lettek végrehajtva. A Budapest és Promontor közötti szakaszt helyenkint nem lehetett — 3*16 méternyire az ott előforduló sziklák és kőkemény tályog miatt lemélyiteni, ele — 2'6() méter néhány pont kivételével mindenütt el lett érve és igy a szikla felett talált anyag mind el lett távolitva. Ez okból az egész promontori szakasz az 1. szelvénytől a 19. szelvényig oly szélességben kotortatott ki, hogy a szelvényeknek — 2 m. mély részei 350 és 400 m. között váltakoznak és a G'32 m. magas viznél a kivánt 4720 m 2t nagyon megközelitik. Daczára mindezeknek a közvélemény megnyugtatására, a 80-as évek elején a sziklapadnak eltávolítása is megkísértetett, és pedig a hadmérnöki kar által dinamittal a Lauer-féle robbantási rendszer szerint és Zsigmondy Vilmos és Béla által a zuzási rendszer szerint, azonban egy sem vezetett eredményre. Kitűnik a hosszabb kísérletek alapján, hogy ezen aránylag csekély munka és az ez által elérendő eredmény semmi arányban nem állt a foganatosítására szükséges pénzösszeggel. Fenntartatott tehát ezen ügy rendezése azon időre, a midőn a promontori dunaág tökéletes rendezése után a vizlefolyási viszonyok a legnagyobb figyelemmel észlelve lesznek és ezek tanulmányozása a sziklák eltávolítását szükségesnek vagy feleslegesnek fogja bizonyítani. Az első esetben a szóban levő munka a Vaskapu szabályozásánál szerzett tapasztalatok nyomán most már olcsóbban lenne keresztülvihető. A hárosszigeti dunaág -J- 3 méterre 0 felett záratott el.
