Vízügyi Közlemények, 1893 (7. füzet)

A földmivelésügyi m. kir. minister 1892. évi, a törvényhozás elé terjesztett jelentése a vizügyekről

169 mai napig kifejtett nagy tevékenységhez hasonló tevékenység nyilvánult az ármentesités ügyének előmozdítása érdekében a fentebb emiitett, valamint az 1885. évi XXIII. t.-cz. megalkotása után a Körös-Berettyó völgyében alakult ármentesitő társulatoknál is. Csak dicsérőleg emiithetem meg és teljes méltánylást érdemel az összes ártéri birtokosság azon törekvése, hogy a régi szervezetlenségből származó visszás állapotoknak az ármentesités ügyére átokként nehezedő következményeit belátva, az ezen helyzet javítását czélzó kormányi intézkedéseknek nem csak megfelelni, hanem azokat saját tevékenységükkel támogatni és anyagi áldozatok árán is kiegészíteni, egyik fő feladatának tekintette, s csakis az ártéri birtokosságnak ezen üdvös magataitása folytán vált lehetségessé a folyók szabályozásával és völgyeinek ármentesitésével mint egymást kiegészítő, s egymással szoros kapcsolatban álló müveletek végrehajtásával, egy teljes egészet alkotni s a Körösök szabályozását, különösen a Kettős- és Hármas-Körösét azon fokra emelni, hogy az mintaképül szolgálhatna magára az egész Tisza völgyére nézve is. Az 1881-ik évet követő évtizedben az ármentesitő társulatok nemcsak védtöltéseiknek megerősítésén és azoknak az eredeténél helyesebb irányban való kiépítésén fáradoztak, hanem árterületeiket is a törvényeknek ide vonatkozó intézkedései és a kormány rendeletek szerint akként módosították és egészítették ki, hogy azok a lehetőségig egy önálló zárt medeczét képezzenek. Egyúttal megindult, s részben befejezést nyert az árterületeknek műszaki alapon való fejlesztése, egy a réginél helyesebb és igazságosabb teherviselési kulcs megállapítása czéljából. Hosszú lejáratú, s az állam által garantirozott kölcsönökkel pedig lehetővé tétetett az ármentesitő társulatoknak azon kötségek fedezéséről gondoskodni, melyek az ármentesités igényeinek kielégítésére megkívántató építkezéseknek rövid időn át való befejezéséhez szükségesek voltak. E tekintetben egyébiránt az állam, — részint az 1879. évi XXXV. t.-cz. alapján előlegek nyújtásával, részint pedig az 1881. évi XLII. t.-cz. megalkotásával, s az ennek alapján megállapított adővisszatéritéssel is támogatta az ármentesités kötelékébe vont érdekelteket. Mindezen előzmények után, az úgyszólván uj életre ébredő társulatok, ma már helyesebb alapon szervezkedve a következők : 1. Az Arad vármegyei ármentesitő és belvizszabályozó társulat a Fehér-Körös mindkét partján annak felső vidékbeli magaslataitól kiindulólag a jobbarton az Arad-Békés Vármegyei határig, a balparton pedig az 1883. évben az 1881. évi LII. t.-cz. alapján létesített csohos-