Vízügyi Közlemények, 1893 (7. füzet)

A földmivelésügyi m. kir. minister 1892. évi, a törvényhozás elé terjesztett jelentése a vizügyekről

116 oua irányult, hogy a vizfolyások elfajulását előidéző nagyobb vizmosások hatása ellensulyoztassék, minthogy azok nemcsak közvetlen, de közvetett hatásukban is jelentékeny kárára voltak a belterjesebb kulturának. így különösen hegyi vidéken a vizfolyások rendezése alkalmával a viz mosásoknak elgátolása s a vizmosás képződése alkalmas területeknek befásitása az ujabbi elfajulás megakadályozása végett minden egyes esetben elrendeltetett, minthogy különben a vizrendezési munkálatok eredménye a magaslatokról lefutó vizek nagy tömegű hordaléka által rövid idő alatt megsemmisittetett s a rendezett meder csak hamar újból beiszapolódott volna. Sajnálattal kell egyébként e helyen megemlitenem, hogy a vizfolyások rendezésénél, továbbá a vizmosások megszüntetésénél érdekeltek kezdeményezésére a költségektől való félelemből számitani alig lehet s bár kétségtelen, hogy a viszonyok e részben is javulni kezdenek s a neruházásoknál anyagilag is előnyös eredményéről tanúskodó példák hatása elmaradni nem fog, ez idő szerint a kezdeményezéssel járó összes terhek a végrehajtásra nehezednek. Lecsapolásoknál s általában a belterjesebb gazdálkodást akadályozó csapadékvizek rendezésénél is örömmel konstatálhatom a vállalkozási kedv folytonos emelkedését, de egyúttal reá kell itt mutatnom azon összeütközésre, mely a törvénynek a vizek szabad lefolyására vonatkozó rendelkezései s a gazdasági érdekek között fenforog sa melyet, fájdalom, a végrehajtásnak a gyakorlati életben megszüntetni módjában nem áll, bár egész vidékek helyesebb gazdálkodási berendezése tétetik általa lehetetlenné. Az ország egyes vidékein ugyanis a csapadékvizek élőviz folyásokkal kapcsolatban nem állanak, hanem zárt medenczében feneklenek meg s azok levezetése vagy műszaki vagy pénzügyi nehézségek következtében nem is lehetséges, mert vagy nem állana a beruházás az elérendő haszonnal arányban, vagy pedig a levezetés lehetőségének egyéb feltételei hiányzanak. Az ily vidékeken az alsó birtokosság, kiket a helyzet hátrányai leginkább sújtanak, a csapadékvizeket elkünitő töltésekkel igyekeznek távol tartani birtokuktól, mi azonban tekintve a törvény ama intézkedését, mely szerint a vizek természetes lefolyásukban nem akadályozhatok, a hatóság által nem engedélyeztetnek, jól lehet ily esetben épen az volna az egyedüli orvoslási mód, hogy minden egyes birtokos saját vizeit raktározza s földje egy kis részének feláldozása mellett a termelési terület csökkenéséből származó hátrányt birtoka többi részének helyes gazdálkodási elvek szerint való berendezése által ellensúlyozza. —