Vízügyi Közlemények, 1893 (6. füzet)

A földmivelésügyi m. kir. minister 1891. évi, a törvényhozás elé terjesztett jelentése a vizügyekről

Tenyészszünk pisztrángot vagy a mesterséges haltenyésztés alapvonalai. Hazai halaink egyik legnemesebb fajtája a sebes pisztráng (Trutta fario L.). Azzá teszi kitűnő izü, szálkanélküli husa és érdekes élet-módja, a melynél fogva horoggal való fogása kedvelt sporttá fejlődött. A pisztráng elterjedésére nézve a hegység hala. Életfeltételeit leginkább a tiszta vizű, erős áramlatu, hideg és levegődus havasalji patakokban leli fel, kiváltképpen ha azok medre bővelkedik padmaiyos helyekben és kövek, fatörzsek vagy egyéb uszadékok által alkotolt zubogókban. Ily helyeken áll a pisztráng fejjel a folyás iránya ellen, várva a vizsodra által eléje vitt táplálékot, mi főleg a vizben élő, avagy abba véletlenül behullott bogárságból, rákfélékből, néha halakból is áll. Ivása a vidék éghajlati viszonyaihoz képest változik; rendszerint októberben kezdődik és néhol egész januárig is eltart. A midőn az ivás ösztöne ébredni kezd, legtöbbször már szeptemberben, útra kel és a forrásvidékére vándorol, mert itt leli azon helyeket, hol az áramlat mérsékelt, de állandó, a fenék pedig durvább szemcséjű homokból állván, az ikrák kikelésére nézve kedvezők. A kiválasztott helyet, a legtöbbször több him által követett ikrás, farkával megtisztítja, eltávolitva onnan a finomabb iszapréteget és csak ezután bocsátja el ikráit, a melyeknek átmérője 4—5 mm., száma pedig a hal nagyságához képest 200—1500 közt változik. A tejes megtermékenyíti az ikrákat, sőt mozgolódásával részben be is temeti, minek megtörténte után a folyás irányában távoznak. Az ikrában élő embryot a viz oxygéniuma táplálja, mely a viz hőfokának emelkedésével : tavaszkor érik csak meg annyira, hogy mint kis halporonty a világba léphet. Első táplálékáról bőségesen gondoskodott a természet bölcsesége, mert oly táplálózacskóval látja el a tehetetlen kis állatot, a mely mintegy 3—5 hétig nyújt készletet. Csak a mikor azt teljesen kimerítette, kezd a vizből táplálkozni, szabadszemmel alig látható apró bogárság üzésében mutatva meg jövendő mesterségét. Az ikra a viz hőfokához képest, 2—4 hónapon át nyugszik, ezer-