Vízügyi Közlemények, 1893 (6. füzet)
A földmivelésügyi m. kir. minister 1891. évi, a törvényhozás elé terjesztett jelentése a vizügyekről
72 megmaradt ókori emlékek bizonyítják legjobban azt, hogy már abban a korszakban is a dunai hajózásnak milyen fontosságot tulajdonítottak. A reá következő időkben a dunai hajózás jelentőségét vesztette és mindinkább hanyatlott. Ujabb lendületet csakis e században nyert midőn nagy hazánkfia Széchenyi István gróf kezdeményezésére 1830 évben a Dunagőzhajózási társulat megalakult. E társaságnak a párisi 1856. évi békekötésig kizárólagos joga volt az osztrák és magyar Dunán a forgalmat gőzzel vontatott hajókkal fenntartani. A párisi békekötés a hajózást szabaddá tette és tulajdonképpen ettől az időtől számitható a dunai hajózás nagyobb lendülete is. A dunai hajózás azonban, bár szabad, mégse ment az akadályoktól és sajnos, hogy mai állapotában fontos hivatásának ; a kelet és nyugat közti kereskedelem közvetítésének, meg nem felel, mert egyebeken kivül, hazánk határán belül kis vizek idején a közlekedést két nagy akadály teljesen megakasztja. Az alsó a Vaskapu és az ezzel kapcsolatos sziklapadok sorozata fel Moldováig ; második Pozsony és Gönyő közt mintegy 100 km. hosszban terjed el, a hol a hajózás még a közel múltban is, kis vizek idején majdnem szünetelt ; mert a Duna számtalan; folyton változó ágaiban állandó vizi utat nem tarthattak fönn. A Vaskapu szabályozását az 1878. évi Berlinben tartott kongreszszus az Osztrák-Magyar monarchiára ruházta és egyúttal feljogosította azt, hogy a munka költségeinek törlesztéséig a Vaskapun át közlekedő hajóktól ideiglenes jellegű vámot szedhessen. E megbízatást hazánk kormánya vette át és boldogult Baross Gábor kereskedelemügyi m. kír. minister kezdeményezésére mintegy 9.000,000 frt költséggel végre is hajtja. A felső Dunának emiitett szakaszán fennálló hajózó akadályok eltávolitása is folyamatban van Bethlen András gróf földmivelésügyi m. kir. minister felügyelete alatt. Mivel a munkának részletes leirása rövid idő múlva más helyütt úgyis megjelenik, e helyen elegendőnek véljük megemliteni azt, hogy a munkánál kitűzött eredmény a befejezett és szabályozott szakaszon beállott már ; a hajózásnak a legkisebb vizállás idején sincs akadálya, úgy hogy e nagy munkát a magyar vizépitészek dicsőségére és a dunai hajózásunk föllendülésére rövid idő alatt befejezik. Ezeken a nagyobb hajózó akadályokon kivül még számos kisebb akadály: zátony, elágazás létezik, a melyek a hajózást bár lehetetlenné nem, — de sok bajnak teszik ki. Ezeknek az egész magyar Dunára kiterjedő kisebb akadályoknak eltávolitására az egységes szabályozó
