Vízügyi Közlemények, 1893 (6. füzet)

Az országos vizépitészeti és talajjavitó hivatal tanácsának 1892. évi jegyzőkönyveiből

135 ezen mellékág később kavicscsal feltöltetvén, megszűnt és a gyakori árvizek által vastagabb iszaprétegekkel lett befödve. Mindkét feltevésnél egy lehet az ott található vizek származásának magyarázata, tudjuk, hogy kavics hordaléku folyók alatt és mentén mindenütt, a hol kavicsfelhalmozódás található, tényleg mozgó vizáram létezik, mely a folyóhoz húzódó vízgyűjtő terület talajvizeit is felveszi. A k.-megyeri partszakaszhoz vezető vizgyüjtő terület már több szakember által kijelöltetett és egyértelmüleg konstatálva lett, hogy 8—8600 hektár területü, mihez képest az átla gos napi talaj vízmennyiség 32.000 köbméterre vehető fel. Minthogy azonban az előtanulmány szerint a k.-megyeri lapályon 8-szor annyi is nyerhető, kétségen felül áll, hogy a rendelkezésre álló viz legnagyobb része a Dunából és annak medrében található kavicsrétegeiből származik és igy tényleg, ha hosszú uton is, de mégis természetesen oda szűrődött Duna vizről lehet szó. Ezen okoskodás kizárja azon elnevezést, melyet Salbach következetesen használ, hogy itt tényleg talaj forrás vizekkel lenne dolgunk. Igazolja ezen felfogást a vegyi vizsgálat is, a nyert viz főbb jellege, továbbá keménysége hasonlít a Duna vizéhez és ha attól hőmérsékletével együtt eltér is, csak azon hosszú ut behatásának következménye, melyet a kavicságyban ezen vizek hátrahagynak. Már a II-dik számú kút vize teljesen a talajvizek jellegével bir és ott nem is tehető az elnevezés és származás ellen észrevétel. Sokkal fontosabb ezeknél a vízmennyiség kérdése, mert bárhonnan magyarázzuk a vizek származását a vegyi és bakterologiai vizsgálatok kimutatták, hogy a nyert viz nemcsak a közegészségi követelményeknek felel meg, de mindennemű ipari czélokra alkalmas. A vízmennyiség megállapítására eszközölt próbaszivattyuzásnál Salbach azon alaptételt állította fel, hogy a Duna mindenkori vízállásához mért 35 mtr depresszió mellett a két kútból együtt 19.000 köbméter lesz biztosan nyerhető. Ezen feltevés azonban már az őszi időszak alatt történt szivattyúzásnál nem vált be elfogadhatónak. Mint fenntebb is közöltetett, daczára a jóval nagyobb depressziónak (átlagban 42 mtr) csupán 17.200 köbmtr lett nyerve. Sajnálatos, hogy a 35 mtr depresszió be nem tartatott, mert a mellett biztosabb adatok lettek volna nyerhetők a vízmennyiség változásáról. Az őszi szivattyúzás beigazolta azon körülményt is, hogy a n^ert vízmennyiség csak lassan követi a Duna vízállás változását, pl. a Duna nov. 15-kétől már folyton nőtt és a vízmennyiség daczára az erősebb depressziónak még nov. 28-án sem lett nagyobb. Ugy, hogy bátran állithatjuk, miszerint a kutak vizszolgáltatási képes-