Vízügyi Közlemények, 1893 (6. füzet)
A földmivelésügyi m. kir. minister 1891. évi, a törvényhozás elé terjesztett jelentése a vizügyekről
f 115 felső dróthálóból való, hogy a halak által kiválasztott piszok a háló alá kerülve, a halaktól távol tartassék. Az edény belsejében egy bádogcső halad végig, a mely felső végével szabadba, az alsóval pedig a kettős fenék közti térbe nyilik és arra való, hogy ezen át a fenéken felgyülemlő piszkot az edényből eltávolithassuk az által, hogy vagy vizet töltünk az edénybe, vagy pedig azt oldalt döntjük. Továbbá arra is szolgál e cső, hogy azon át egy kaucsukcsővel egybekötött kézi fuvó segélyével a halacskák felfrissitésére levegőt nyomjunk az edénybe. Szállitás közben az edény egész nyakáig töltendő meg vizzel, nehogy kár essék a halakban az erősebb rázással együtt járó hullámzás következtében. Az edény szája egy átlyukasztott falu hengerded bádogedény által lesz elzárva, melyet használatkor a kis halak távoltartására musslin vagy tüllszövettel szokás burkolni. Ez edény belseje jéggel töltetik meg a viznek hidegen való tartására. Ha kocsin vagy rossz uton kell szállítanunk, tegyük az edényeket szalma- vagy szénarétegre, esetleg függeszszük őket a kocsioldalokon keresztül fektetett fákra, hogy lehetőleg elejét vegyük a rázkódtatásnak ; sőt messze utakon tanácsos az edényeket külön kosarakba, jég és száraz fűrészpor közé csomagolni. Hogy mennyi halat tegyünk egy edénybe, az függ a távolságtól, a vizfelujitás lehetőségétől, de kiváltképen a viz hőfokától. Minél hidegebb a víz, minél gyakrabban frissíthető fel és minél kisebb a szállitás tartama, annál több halat helyezhetünk el. így 2—-3° G. hőségü vízben, 30—40 1. víztartalmú edénybe bátran adhatunk 5000 darab pisztráng- vagy lazaczporontyot. Végül megemlítjük, hogy mint az ikrák kicsomagolásánál, itt is szükséges a szállító- és patakviz közt netán létező hőmérsékleti különbséget fokozatos kiegyenlítéssel eloszlatni és a halakra nézve megfelelő átmenetet biztosítani. Pisztrángos patakok berendezése és javítása. Mint a bevezetésben említettük, a sebes pisztráng igazi tanyáját a havasalj és az előhegység tiszta, erős folyású és fris vizű hegyi patakjai nyújtják. Minden ily patak annál alkalmasabb pisztrángtenyésztésre, minél több benne a pisztrángnak való táplálék és lesőhely. Ebből kifolyólag a táplálék-termőképesség fokozására és a leső- vagy búvóhelyek számának szaporítására kell törekednünk akkor, ha patakunkat javítani akarjuk. A pisztráng életmódjának közelebbi ismerete megtanít bennünket arra, hogy lesőhelyül legszívesebben a zsombokat választja, azon mélyedéseket tehát, a melyek szorulatos vagy sebes folyású helyeken kép8*
