Vízügyi Közlemények, 1892 (5. füzet)

Az 1891. évről szóló jelentéshez tartozó mellékletek

206 Temes kis vízállásánál szabad lefolyásra is szolgálnak. A csőátereszek a Temes-Béga társulat által, a hozzácsatolt szivattyútelep pedig a birtokos által létesíttetett. Itt 1000 k. hold vízgyűjtő terület és 1 m. emelési magasságra csak alig 1 lóerő esik, ami nedves években bizonyára kevésnek fog bizonyulni, ugy, hogy erre való tekintettel a csőátereszek belső végei ugy lettek elrendezve, hogy szükség esetén mindegyikhez még egy második szivattyú és egy második locomobil legyen csatolható, miáltal minden 1000 kat. hold vizgyűjtő és 1 m. emelési magasságra 2 lóerő fog esni. X. A TEBÉZIA CSATOBNA MENTÉN. 35, A szent-jánosi szivattyu-telep. Ezen telep 1884-ben épittetett Torontál megye Szt.-János község határában a hollandi mezőgazdasági és telepítési vállalat által azon czélból, hogy az alibunári mocsár egy részét képező és töltésekkel körülzárt mintegy 8000 kat. hold vízgyűjtő területről a Terézia csatorna töltéséhez veze tett és mpenként 0-800 köbméterre tehető vízmennyiséget 3 méter maximális emelési magassággal a Terézia csatornába emelje. Ezen munka végzésére felállíttatott egy 48 m

2. fütőfelületü Cornwall gőzkazán, egy kb. 50 eff. lóerejü condensatiós gőzgép és három darab 60 cm. körszivattyu, melyek által emelt víz három 60 cm.-es nyomócsővel jut a Terézia csatornába Szabad lefolyásra a telep mellett fennálló régi fazsilip szolgálhat. Ezen nyomócsöveken egy különös elrendezés észlelhető. Ugyanis a telep létesítése alkalmával ezen nyomócsövek a szivattyútól egyenes irányban lettek lefektetve ugy, hogy alsó végük a Terézia legkisebb vízállása alá jutott. A csöveken elzárás nem volt, de azért az árviz rajtuk vissza nem nyomulhatott, mert a szivattyúktól kiinduló felső végük már az árviz színe felett volt. Később a Terézia árvizeinek növekedésével a védtöltések is emeltettek, ezáltal a szivattyúk nyomócsövei felső vége is az árviz szine alá jutott. Hogy már most az árviz a nyomócsövekbe ne nyomuljon, a birtokos társulat a csővek felső vége és a szivattyúk közé négy db. ívcsőből összeállított golyvaszerü csőszakaszt igtatott, melynek legfelső pontja Г5 méterrel magasabb lett, mint az azelőtti csővönal legfelső pontja. Később az árviz és a töltések ismét emelkedtek, ugy hogy a golyva is az árviz szine alá került, llogy már most az árviz benyomulása meggátoltassák, a csövek végére zárcsappantyukat alkalmaztak. Ezen két intézkedéssel a szivattyúk működése egyrészt a golyvában előálló súrlódás, másrészt a zárcsappantyuk általi szelvény szükités által nehezíttetik meg, mi által a szivattyúk hatásfoka tete-