Vízügyi Közlemények, 1892 (5. füzet)

Az 1891. évről szóló jelentéshez tartozó mellékletek

186 10 cmenként emelkednek. A körszivatlyuknál a megindításhoz szükséges megtöltést ujabb időben már nem a szivattyúra alkalmazandó tölcséren át bevezetett vizzel tesszük, mert ez nagyon hosszadalmas, hanem a szivattyúkat a gőz segélyével töltjük meg az u. n. ejectorokkal. Ezen müvelet azon alapszik, hogy a szivattyú tetején alkalmazott ejectoron átrohanó gőz a szivattyúban légüres teret állítván elő, a viz a szívócsőben felemelkedik és a szivattyút megtölti. Ezen eljárásnak a könnyű kezelésen és gyorsaságon kivül még azon nagy előnye van, hogy ez által a szivattyúkon eddig alkalmazott lábszelep feleslegessé válik. Elkerültetik tehát a lábszelepben beálló tetemes contraktió és súrlódás, miáltal a szivattyú sokkal jobb hatásfokkal dolgozik s nem is emlitve a lábszelepeknél mindig előfordulni szokott kalamilásokat. A csőáteresz méretét mint már fennebb kifejtetett, czélszerü a nyomócső átmérőjénél valamivel nagyobbra venni. A szivattyú méretét megállapítván, szükséges még meghatározni a gép tényleges lóerejét. A körszivatlyuk hatásfoka az eddigi tapasztalatok szerint czélszerü elrendezésnél 0 50—0"60 közt változván, legbiztosabbak akkor leszünk, ha azt 050-re vesszük fel és igy a gép által kifejtendő tényleges lóerőt kapjuk ha az elméletileg szükséges L--Q 7-h/75 vizlóerőt szorozzuk kettővel. A fenti képletben Q a másodperczenkint kiemelendő vízmennyiséget kbm, y az egy köbméter viz súlya kilogramokban — 1000, h az emelési magasságot méterben jelenti. Emelési magasságnak a legnagyobb megengedett belvizszin és a legnagyobb árvizszine közti külömbség veendő. Ha olyan befogadóval van dolgunk, hol a legnagyobb árvizszin csak igen ritka években és akkor is csak néhány napig fordul elő, akkor az emelési magasságot nem ezen legnagyobb árvizszin ig, hanem csak oly árvizszinig számítjuk, mely a befogadó folyónál gyakrabban és hosszabb időre is szokott jelentkezni. Kiszámítván a szivattyú méretét és a gőzgép tényleges lóerejét, a gépek és kazánok méretezésébe, valamint a megválasztandó rendszer mérlegelésébe már ne bocsátkozzunk, hanem ezzel bizzuk meg a pályázatra felhívott gépgyárakat. Arra azonban figyelmeztessük a gyárakat, hogy pályázataikba a lehető legegyszerűbb szerkezeteket vegyék fel, különösen kisebb telepeknél, mert a telepeket építő társulatok vagy magánosok nincsenek abban a helyzetben hogy a telepekhez nagyon ügyes és nagyobb igényeket támasztó gépészeket alkalmazhassanak. Azonkívül a kazánok táplálására rendesen csak a zavaros csatornavíz állván rendelkezésre, czélszerü, ha a legegyszerűbb és könnyen hozzáférhető rendszereket alkalmazzuk, melyeknek gyakori tisztítása nehézséggel nem jár. A megrendelési szerződés megkötésénél pedig különösen azt kössük ki,