Vízügyi Közlemények, 1892 (5. füzet)
Az 1891. évről szóló jelentéshez tartozó mellékletek
76 szomszédos államok a mieinkkel azonos tilalmak rendszeresítésével a halászatot a szükséges védelembe és oltalomba részesítsék : de a tárgyalások lassú menete mellett ezek teljes befejezése közel jövőben alig remélhető. Habár kétségtelen, hogy a fenforgö viszonyok közt a magyar halászok érdeke a szomszédos államok kötelékébe tartozókkal szemben csakis ezen intézkedéssel volt megvédhető, mégis, mert az igy teremtett helyzet a törvénynek végrehajtását, azzal együtt az állapotok konszolidálását akadályozza, sőt illuzóriusá teszi, az alkalmat felliasználandónak vélem агга ? hogy reá mutassak ezen kérdés megoldásának sürgős és elodázhatlan természetére. Általában a törvény végrehajtása tekintetében még mindig igen sok a kivánni való. Vannak ugyan vidékek, ahol a hatóság dicséretes erélye folytán a törvény rendelkezései kellőképen érvényesültek, ámde ezek csak kivételek, mert a legtöbb helyen ma is ugy űzik a halászatot tiltott eszközökkel és módon, csak ugy fogják a tiltott halat, mint azelőtt. Bár a törvény végrehajtása első sorban a hatóságok feladata, és a jelzett mulasztások részben őket is terhelik, mégis azon nehézségnél fogva, mely egyrészről a halászatnak az ellenőrzés alóli könnyű módon való elvonhatóságában, másrészről a szükséges közegek aránytalan csekély számában rejlik, a hatóság közreműkdésének súlypontját inkább a büntető határozatok igazságos, de szigorú alkalmazásában, mint az ellenőrzésben gondolom keresendőnek. Az ellenőrzés gyakorlását legkönnyebben és sikeresebben magok a tulajdonosok végezhetik, feltéve ismét, hogy érdeklődésük és jóakaratuk ez ügy iránt tovább terjed mint ma, a midőn kevés kivétellel, a legtöbbnél a bérbeadással, az érdeklődés is véget ér. E tekintetben is fontos szerep vár a halászati társulatokra, mint a melyek hivatásszerűleg a vizeknek ok és czélirányos kultura utján leendő hasznosítására törekedve, megfelelően szervezett felügyelet nélkül alig képzelhetők. A meglevő társulatok közül a legdicséretesebb munkásságot ismét a Balatoni halászati társulat fejtette ki, a melynek révén magának nagy vidékeken tekintélyt, a közönség és hatóságok részéről elismerést és méltánylást vivott ki. Működésének eredményéről a következőket idézhetem : A halak kiméletét biztosítandó, a társulat két és fél hóra terjedő absolut tilalmi időt léptetett a Balatonon életbe, a midőn a halászat teljesen szünetel. E czélból a halászok hajói és csónakjai a társulat által a tilalmi idő tartamára lepecsételtetnek. A hálókat azok szabályszerűségének igazolására a társulat használatba vétel előtt plombbal látja el. Társulati telekkönyvet vezetnek, a melybe nemcsak az esetleges birtokváltozások, de a bérlők, sőt ezek szerződésére vonatkozó adatok is folyton nyilvántartatnak Ezek szerint a lefolyt 1891. év folyamán a társulat kötelékéhez tartozó 107.637 k. holdnyi vízterületen 38 bérlő 1287 közhalászszal, 193 hajó és csónak, 47 nagyobb és 51 kisebb huzó háló, végül 2517 vég eresztőháló
