Vízügyi Közlemények, 1892 (5. füzet)

Az 1891. évről szóló jelentéshez tartozó mellékletek

165 a városi tanács óhaja ellenére ne az épitkezés idején is, hanem csakis a vízvezeték üzembe helyezése után legyenek szedhetők. 3. Arad városa pályázatot hirdetett csatornázási tervezetek benyújtására, melyre három tervezet adatott be, kettő hazai mérnököktől az úsztató rendszer szerint, egy tervezet pedig Shone-rendszerű csatornázásra angol vállalkozók által. Minthogy ez utóbbi aránylag olcsóbbnak mutatkozott a két másik tervezetnél, Arad városa egy szűkebb bizottságot küldött ki egyenesen Angliába a Shone-rendszer tanulmányozására. A kiküldött bizottság visszatértével beadott jelentésében a Shone systemát Arad városa számára minden tekintetben megfelelőnek nyilvánította, miután az ezen rendszerrel ellátott városok azzal teljesen megvannak elégedve és üzemzavarok nem szoktak előfordulni. Ezek után a város felszólította az angol vállalkozókat a részletes tervek benyújtására, melynek megtörténte után azon kérelemmel fordult a város a nagyméh. földmivelési ministeriumhoz, hogy szakértőjét az angolokkal való tárgyalásokhoz küldje Aradra. Megjegyzendő, hogy az angol vállalkozók utólag a városi vízvezetékre is adtak be tervezetet és egyúttal kijelentették, hogy hosszabb concessió mellett hajlandók a vízművet saját költségükön kiépitni. A tervek és Arad város helyi viszonyainak tanulmányozása után megindittattak a tárgyalások. Az angolok vízvezetéki terve következőkép volt egybeállítva : a vizgyüjtés a Maros jobbpartján a várral szemben lenne eszközölve egy 200 mtr hosszú szárazon rakott vízszintes gyűjtő csatornával. A viz minőségére nézve alapul vették az angolok az aradi fürdőkut analysisét, mely erős vastartalmat és bacterium számot mutat fel, ennélfogva többféle tisztítási műveletet vettek czélba. Először is a gyűjtő csatornából Shone ejector szállítaná fel a talajvizet az Anderson kerekekre, hol vasszilánkok hozzáadásával azután szellőztetéssel a vas kiválása lenne eszközölve, innen két csekély 600 köbméteres üllepesztő medenczébe jutna a víz. Az üllepesztőkből három külön-külön 200 négyzet méter nagyságú homokszürőkre lenne bocsájtva a viz, honnan a tiszta viz medenczébe vezetettnék. A szivattyúzás egy aknából történnék, melybe a tisztaviz medenczéből jutna a viz. A gépházba két Worthington gőzszivattyu lenne elhelyezve melyek direct nyomnák a vizet a csőhálózatba minden külön víztorony vagy álló cső nélkül. A vízfogyasztást fejenkint és naponkint 91 literben állapították meg mely mellett a 25.000 belvárosi lakosságnak naponta 2275 köbmétert szállítanának, de csőhálózatuk állítólag 4550 köbméterre lett tervezve. A csőh^r lózat 26.420 mtr. hosszú lenne és 75—325 milliméteres csövekből lenné lerakva.