Vízügyi Közlemények, 1891 (4. füzet)

A) A Tiszaszabályozás folytatása

— 78 dályokra akarunk súlyt helyezni, ezek pedig igy bizottságilag és megfigyelések nélkül egyálalában nehezen eszközölhetők, én bátor volnék azt javasolni, bogy ez, mint oly dolog, amely megfigyelést, tanulmányt igényel, tétessék csakugyan megfigyelések és tanulmányok tárgyává, kivévén azon sürü, vesszős füzeseket, a melyekre nézve minden tanulmány nélkül lehet dönteni és határozni. A mi már most a hullámtér-rendezés másik kérdését illeti, mely itt felvettetett, t. i. a szorulatok kérdését, arra nézve is bátor voltam már röviden kifejezni véleményünket. Klimm tanár ur azt mondotta, hogy mintegy dicsérjük a szorulatokat. Távol legyen tőlünk, hogy mi barátjai volnánk a szorulatoknak, sajnosan érezzük mi annak kényszerítő hatását, hogy ezeket el nem távolithatjuk. Az 1880-iki ministeri előterjesztésben ki lett mondva és számitások tétettek arra nézve, hogy mi legyen az a normális szélesség, melyekre a szorulatok, töltések belebbeztessenek ? Előbb 800 m. volt meghatározva, azután lement 300 m.-re. A szegedi mérnökség elkészitette a tervezeteket, mérlegelték, hogy menynyibe kerülnének ezek a munkálatok és mit érnénk el tényleg a vizszin sülyesztésével ? A ministerium arra az eredményre jutott, hogy a töltések belebbezése oly óriási költséggel járna, hogy a helyzettel számolva, a szorulatok meghagyása mellett kellett nyilatkozni. Ha nekünk volna egy összegünk, a melylyel rendelkezhetnénk, hogy a földből kiáshatnók és tovább tehetnők ezeket, műszakilag nagyon szép volna, ha ezt megtehetnők. Azonban, ha tőlem — a ki azt a helyzetet épen nem helyeslem és soha meg sem csinálnám és gondolom, ma senki sem csinálná ugy, a mint van — mondom, hogy ezen szorulatok eltávolítására kell ennyi meg ennyi millió forint, én azt hiszem, hogy ha kiszámítom, hogy mit érek el ezeknek az eltávolitásával és azon milliókkal, melyek arra szükségesek, mit érek el, ha másra fordítom azokat? sokkal inkább az utóbbit választanám. Ez számolás a helyzettel és a tényekkel és ez indította az orsz. vízépítési hivatal tanácsát arra, hogy bár sajnálattal, de lemondjon arról, hogy a szorulatok terén valami gyökeres megoldást proponáljon a nagy tanácsnak és a ministeriumnak, mert azon költségek, melyek itt felmerülnek, számitásunk és becslésünk szerint, az elérendő eredménynyel arányban nem állanának. Ez a szorulatokra vonatkozó nézetünk. Ebből azonban, mint már többször hangsúlyoztuk, nem kövétkezik, hogy mi a szorulatoknak barátai volnánk, ellenkezőleg, ugy az előterjesztésben, mint máskor is, kifejeztük, hogy igenis barátai vagyunk az egyenletes, párhuzamos, távoli töltésezésnek, mit ő méltósága is 1888-iki röpiratában kifejezett, de ez ránk nézve a Tisza mostani állapotában egy utópia, a melyet valósítani, miután a szabályozást újra nem kezdhetjük, lehetetlen. Nekünk tehát számolnunk kellett a körülményekkel. De kívánatosnak láttuk és szűkségesnek tartottuk volna természetesen a távoli töltésezést. Azonban helyenként mégis szűk töltésezés jött létre. Most tehát azon helyzet előtt állunk, hogy miután a távoli töltésezést megcsinálni nem tudjuk, a szűk töltéseket pedig kitenni nem érdemes, műszakilag más megoldás nincs, mint átmenni a szűk töltésezési távolságra. Ha pedig e kettő között, t. i a mostani állapot és a szűk töltés közt kell választanunk, mi határozottan és nyíltan kimondjuk, hogy a mostani állapotot választjuk. Sokkal megnyugtatóbbnak tartjuk az érdekeltekre nézve ezen kiugró töltéseket és a még nem mentes ártereket, mintha nekünk parallel, de szűk töltéseink lennének. /