Vízügyi Közlemények, 1891 (4. füzet)

A) A Tiszaszabályozás folytatása

zása nagyobb mértékben haladjon előre : okvetlenül szükséges, hogy az átvágások mesterséges kibővítését az utóbbi évtizedben alkalmazott módoknál is még hatásosabban mozdítsuk elő. Eddig szerzett tapasztalataink szerint az átvágások kifejlődése függ : a kezdetben kiemelt szelvény méreteitől, — az átvágás és elvágott kanyar hossza közti megrövidülés arányától, — az átvágás talajának minőségétől, — az átvágás hosszától, — az átvágás vizszinének esésétől és a folyó vízjárásától. — Ezen kivül a tapasztalás arról győződtetett meg, hogy a tiszai átvágások inkább mélységben, mint szélességben fejlődnek, végül ugyancsak a tapasztalás azt is kimutatta, hogy az átvágások bizonyos fokig gyorsabban fejlődnek, és ezen fokon tul mind lassabban és lassabban halad önfejlődésük. Az átvágások fejlődésére nézve felmerült az a kérdés ; vájjon van-e mód a fent elősorolt tényezők együttes, vagy elkülönített figyelembe és számbavételével megállapítani az átvágásnak adandó azon üreget, melyre azt ma ki kell bővíteni, hogy előre megállapított, évek alatt anyamederré váljék ? Ha azonban figyelembe veszünk minden körülményt, arra a meggyőződésre jutunk, hogy egyáltalán nincsen oly pozitiv adat, melyből az átvágásoknak bizonyos előre megállapított évek alatt anyamederré való kifejlődését meg lehetne biztosan határozni ; e tekintetben tehát biztos javaslatot tenni nem lehet. A Tisza szabályozásához kötött czélnak mindenesetre az felelne meg legjobban, ha az átvágások már anyamederré képződtek volna, vagy ha ez nem volna még elérve, legalább azokat a lehető legrövidebb idő alatt annyira volnának képesek fejleszteni, hogy anyamederré képződésüket a kitűzött czél veszélyeztetése nélkül lehetne már bevárni. Érdekes világot vet erre a kérdésre a következő adat. Az 1880. évi ministeri előterjesztés szerint 130 millió forintba került volna, ha az átvágásokat oly szelvényre ásták volna ki elejétől kezdve, mint azok a ministerí előterjesztésben fel vannak véve ; pedig ezek a mai tényleges tiszai szelvényekhez képest kicsinyek. A 130 milliónyi tényleges szükséglettel szemben azonban 1890. év végéig összesen csak 11.399,117 frt 44 kr. adatott ki, és mégis ma már abban a helyzetben vagyunk, hogyha mindazokat az átvágásokat az anyameder méreteivel akarnók egyszerre kiásni, a melyek még mesterséges bővítést igényelnek, most már csak 29.803,296 frt 22 krra lenne szükség. Látni való ebből, hogy az átvágások önképződését nem szabad teljesen figyelmen kivül hagyni, a befektetett tőkének mindig kellő arányban kell állania az elért haszonnal és a töltéseknek mai kiépitett állapota mellett, melyek az eddigi legrosszabb viszonyokra vannak számítva, alig volna megokolható, hogy miért adjunk mi 29 milliót, mikor bizonyos idő múlva kevesebb költséggel ugyanazokat az eredményeket érhetjük el. Nem javasolhatjuk tehát, hogy az átvágások azonnal teljes anyamederré bővíttessenek ki, de nem javasolhatjuk annak ellenkezőjét sem, t. i. hogy semmivel sem mozdítsuk elő az átvágások kiképződését, mert ez megint igen messze elodázná az érdekeltek nagy kárára a Tisza medrének anyamederré való kifejlődését. Bizonyos arányban tehát múlhatatlanul bővítenünk kell az átvágásokat. A bővítési arány megállapítására nézve utmutatásul szolgált az a tapasztalatunk, hogy az alsó Tiszánál lényegesebb duzzadás észlelése