Vízügyi Közlemények, 1891 (4. füzet)

A) A Tiszaszabályozás folytatása

— Cilid már most a meder- és liullámtérrendezés czimén felszámított munkák költségeit, a mint itt-ott vannak előadva, szintén figyelembe veszszük, azt fogjuk látni, hogy a hullám térrendezés itt kapcsolatba van ugyan hozva igen helyesen azzal, hogy az a mederrendezés szempontjából bírálandó el és mintegy kiegészítő részeként a mederrendezésnek, vagyis a víz lefolyási viszonyok javításának van ugyan feltüntetve, és az is igen helyesen van kimondva, hogy az állam is bevonandó a hullámtérrendezés költségeinek viselésébe, mindazáltal a közzétettekben szintén egy momentum van, a mely bizonyos tekintetben reám ismét azt a benyomást tette, hogy a kincstár érdekének, a tulmegterheltetés elhárítására szolgál. Nevezetesen hivatkozás van itt a törvényre. A törvény ugyanis azt mondja, hogy a hullámtérrendezésnek költségeit az érdekeltek viselik. Az operatum bebocsátkozik a törvény magyarázatába és 87. lapján azt mondja, hogy a hullámtér rendezésénél felmerülő költségeket azok fogják viselni, a kiket a törvényszerinti szakértő, vagyis a folyammérnökök erre kötelezettnek tüntetnek ki és hogy azután a folyammérnökök is majd bizonyos irányban instruálva legyenek, a 122. lapon emlitve van, hogy ezen a czimen az államra nagy teher nem fog hárulni. Az én felfogásom szerint, ha már abból a momentumból a törvény magyarázatába akarnánk bocsátkozni, ép az ellenkezőjét hozhatjuk ki, t. i., már egy más hasonló esetben, mikor a törvény világosan nem irta elő az érdekeltség fokát, egy döntés történt, mely szerint a hullámrendezési költség, mint a törvény mondja, az érdekeltek terhére rovandó. Az a kérdés, hogy kik tekintendők érdekelteknek? Ha a már eddig meglevő gyakorlat álláspontjára akarunk helyezkedni, akkor minden egyes hullámtér tisztítását külön el kell bírálnunk, és ha igy állítjuk fel a kérdést, akkor azt hiszem, az egyes társulatokat érdekelteknek nem lehet tekinteni. Hasonló eset volt az, mikor az ártér fejlesztése kérdésénél felmerült az az eszme, hogy abba egyes vasutak oly mértékben volnának bevonandók, a mely mértékben nekik többe kerülne a töltés, ha védmü nem léteznék. Akkor még a régi műszaki tanács azt az álláspontot foglalta el, hogy ez a törvény ugy értelmezendő, hogyha egy védmü sem léteznék és akkor a ministerium ugy határozott, hogy ilyen kérdések esetről-esetre döntendők el. Ha tehát ezt az elvet követjük, akkor, azt hiszem indokolt is az, hogy a mederrendezés költségének viselésében az egyes társulatokat elmarasztalni nem lehet. Mert a hullámtérrendezés nem az egyes társulatoknak, hanem az egész Tisza-érdekeltségnek volna hasznára, és inkább a vizlefolyási viszonyok javítására szolgál. Ez igen fontos és igen megfontolandó körülmény, mert eddig is a hullámtérrendezés azért akadt meg, mert épen az érdekeltek az abból eredő költség viselésére már nem képesek. Mindezeket azért voltam bátor felemlíteni, mert régi államszolgálati gyakorlatomból azt tapasztaltam, hogy épen az úgynevezett fiskális szempontokból származik a legtöbb akadály arra nézve, hogy a mederrendezési munkák végrehajthatók legyenek. Igaz, hogy nem épen a Tiszára vonatkozólag, de világosan emlékszem, hogy nem egy dunamenti partmentesitési és mederrendezési munka azért akadt meg, mert fel volt állítva az a kérdés, hogy a hajózás érdekei mennyire követelik azt ? Az én felfogásom szerint t. i. a mederrendezésre az állam nem csak akkor kötelezhető, lia azt a hajózás érdekei kívánják, és miután mondom megeshetik, hogy azon elvi határozatok, miket hozni fogunk, hatásukat éreztetni fogják a legtávolabb jövőben is, annálfogva meggyőződésem