Vízügyi Közlemények, 1891 (3. füzet)

IX. Mederrendezés átalánosságban

64állana: szabad-e a mi pénzügyi viszonyaink és a tiszai töltések közt fekvő hullámterek mai értéke és gazdasági kihasználása mellett a Tisza partjainak oly állandó fixirozására partvédezetek segélyével gondolnunk, mint azt a Rajnánál, Francziaország egynémely folyóinál és a felső Dunánál a pozsonygönyői szakaszon foganatositották vagy foganatosítás alatt állanak. Bármennyire elágazók is e tekintetben a nézetek, kimondhatni véljük, hogy a partok fixirozása nem lenne indokolt — csak azon esetben, ha valamely más érdek azt kivánná, mert — a hullámterek értékére tekintettel — egyes kivételektől eltekintve, általánosságban a Tisza partjának fixirozása ma sem nem szükséges, sem nem javasolható. A Hármas-Kőrösön kiviil alig található oly szelid természetű folyó e tekintetben, mint a Közép- és Alsó-Tisza, melynek még homorú partjai is sok esetben elég menedékesek, sőt nem ritkán még az éles kanyarulatokban is szelid lejtőjűek. A Közép- és Alsó-Tiszánál a törő partok aránylag igen jelentéktelen részét képezik a folyó összes hosszának, miért is már e szempontból sem beszélhetünk azok általános fixirozásáról e két szakaszon. A felső Tiszán már Füredig azonban a törőpartok szakadatlan sora következik, a mi részben a folyó eleven erejének, részben a medrét alkotó talajnak tulajdonítandó. A törőpartoknak állandó fixirozásáról e szakaszon más szemponttól eltekintve tisztán árvíz lefolyási szempontból óvakodnunk kell ma, mert meg nem engedhető, hogy oly munkálatok végeztessenek, melyek akár a viz gyorsabb levonulását, akár a durvább hordaléknak a mainál alsóbb pontra való sodortatását idéznék elő. Felvetődött ugyanis evvel kapcsolatban az az eszme, hogy a közép és alsó Tisza fejlődése érdekében a T.-Füred feletti Tisza és mellékfolyóinak törőpartjait meg kellene már ma kötni oly czélból, hogy a törőpartok alámosásának megszűntével kevesebb hordalék jusson a középső szakaszra és a tisztább víz a meder fejlődését és beágyazását e szakaszon fokozottabban elősegítse. Általános tapasztalat ugyanis, hogy a törőpartok megkötése valamely folyószakaszon, a hol azok oly szakadatlan sorban következnek, mint a Tisza T.-Füred feletti szakaszán és e feletti mellékfolyóin, elősegíti a meder beágyazását, a mélységben való fejlődést addig, mig a fixirozott szélességgel arányba nem jön. A mélységben való mederfejlődéssel egyúttal némileg gyorsul a lefolyás is. A Tisza és mellékfolyói Tisza-Füred feletti törőpartjainak fixirozása és biztosítása tehát maga után vonná azon szakaszon, a hol a mederfejlődés úgyis halad, a meder mélységben való további fejlődését, concentráltabb és igy sebesebb vízlefolyást, és a mainál is gyorsabb lezúditását és összegeződését az árhullámoknak idézné elő a Tiszának Tisza-Füred alatti szakaszán és a durva hordalékot a mainál is nagyobb távolságra sodorná le és könnyen ugyanoly állapotot idézhetne elő, mint a Maros hordaléka Szegednél.