Vízügyi Közlemények, 1891 (3. füzet)

IX. Mederrendezés átalánosságban

6â kis magasságra természetes partjai felett azon nagy bemélyedéshez képest, melylyel partjain alól bir«. A Tisza medre folyásának egész hosszán eredetileg áradmányi talajban volt bevájva — és pedig folyásának felső szakaszán — durvább homokkal kevert iszapban és homokban mozgott, mig alsóbb szakaszain kötöttebb iszap, agyag és lősz képezte medrének alkotó talaját. Azonban a diluvium, hol a jobb-, hol a baloldalon egész a meder széléig ért és kötöttebb természeténél fogva egyik főokát képezte azon rendkivüli kanyargós folyásnak, mely a Tiszát jellemezte, a mennyiban a folyó minden legcsekélyebb akadály elől kanyargásainak növelése által tért ki. Erre a körülményre az átvágások irányának megállapításánál úgy látszik, kezdetben figyelemmel nem voltak, mert különben az átvágásokkal nem mentek volna be többször a diluviumba, a mi azok kiképződését igen megnehezítette, sőt lehetetlenné tette. A magas diluviumon átfutó átvágások úgyszólván a meder-szorulatok egész lánczolatát képezik, mig ellenkezőleg, ha a Tisza átvágásaival az áradmányi talajon belül maradnak, nemcsak az átvágások fejlődtek volna ki könnyebben, de a hullámtér vizlevezetése is kedvezőbb maradt volna. A Vásárhelyi által javasolt s némi változtatással elfogadott átvágások kiásatásával, és a velők kapcsolatosan eszközölt töltések felépítésével megbomlott a természetes állapot a folyó vízjárásában és a partjait alkotó talaj közt. A Tisza eme változott vízjárása folytán partjait és a medrét alkotó talajt megbontotta s medre a mesterségesen változott viszonyokhoz mért fejlődésnek indult. Habár »az eddig rendelkezésre álló adataink nem elegendők ugyan arra, hogy belőlük a Tisza fejlődésének részleteire teljesen biztos következtetéseket vonhassunk le, körülbelüli tájékoztatásra azonban elegendők és addig is, mig az ez idő szerint folyamatban levő, de sok időt, munkát és költséget igénylő alapos, kimerítő tanulmányozást meg lehet ejteni a Tisza egész hosszában, mindenesetre hasznos azokat az eredményeket megismerni, a melyek a létező adatokból is már kisebb-nagyobb pontossággal kimutathatók«. A létező adatokból, mint azok a vízrajzi osztály 1886. évi jelentésében felsoroltatnak, a tokaji, szolnoki és szegedi folyammérnöki hivatal kezelése alatt álló csap-titeli 631-6 kilométer hosszú folyószakasz fejlődésére nézve a következők tűnnek ki: »A 0 viz alatti keresztszelvények középmélységei az összes hossz 58°/o-ában növekedtek és 42°/o-ában fogytak. A + 5 méter viz alatti keresztszelvények középmélységei az összes hossz 56°/o-ában növekedtek és 44°/o-ában fogytak. A 0 viz alatti keresztszelvények területei az összes hossz 76°/o-ában növekedtek és 24°/o-ában fogytak.