Vízügyi Közlemények, 1891 (3. füzet)

VII. Zsilipek

37 Ilyen rendszer a hollandi zsilipeknél van alkalmazva, melyek hasonlólag rendszerint rossz talajra vannak alapozva. Azonban az ily kettős, vagy hármas zsilipek épitése fölötte költséges, miért is csak a régi rendszer alapján felépült és aggodalomra okot szolgáltató zsilipeknél van helyén. Ugyancsak módunkban áll a régi, gyanúsnak látszó zsilipeket az által biztositani, hogy azokat kellőleg meghosszabbítjuk. Rossz talajon legczélszerűbb hosszú alapra fektetett zsilipeket vagy még inkább könnyebb csőzsilipek alkalmazni. Ezen rendszerszerint épültek a kőrös-tisza marosi társulat kósdi ötnyilású és a mezőhegyesi élőviz-csatorna aradi kétnyílású cementcső-zsilipjei, nemkülönben azon számos vascső-zsilipek, melyek újabb időben a Tisza és mellékfolyói töltéseibe beépittettek. A kósdi zsilip hossza 70 méter; egy-egy nyilás átmérője 1*5 méter. Jó talajon vascső-zsilipeket minden alapozás nélkül is épithetünk, csakis arra figyelve, hogy a lefektetés kellő gonddal történjék, a cső mindkét oldalon a töltés lábától kellőleg meghosszabbittassék és a végpontokon az alámosás ellen fallal biztosittassék. Igen fontos, hogy a zsilipeknek ezen szerkezete, illetőleg ily szerkezet mellett való veszélytelensége a köztudatba teljesen átmenjen, mert nemcsak a belvizek levezetése igényli a zsilipek épitését, hanem a vízhasználatoké is ; ha tehát oda törekedünk, hogy a vízhasználatok és kivált az öntözések az ármentesitett területeken is elterjedjenek, a zsilipek számának szaporításával okvetlen meg kell barátkoznunk. Felemlitésre méltónak találjuk e helyütt, hogy a zsilipeken kifolyó viznek átvezetésére a hullámtéren, az újabb időben igen czélszerű berendezést létesített a középtiszai társulat a födött tégla-csatornákban, melyek a zsiliptől 10—20 méter távolságban kezdődnek és egész a folyóig érnek. E kőcsatornák végén egyszerű felhúzható fa-tiltó van, mely az iszap behatolását van hivatva meggátolni árviz idején; a 10—20 méteres nyilás a zsilip és a csatorna között arra szolgál, hogy ott egyrészt a csatornába bele lehessen jutni, de legfôként hogy az anyaggödrök vizét csapoljuk le ez uton és a csatornát a hullámtéren iszapjától megfosztott nagymennyiségű viz által előidézett sebes áramlattal tisztán tartsuk. Az ily 0*8 méter széles és 1-2 méter magas téglacsatornák folyóméterje a közép-tiszai társulatnál 27 frtba került. Oly pontokon, hol a töltések mögött sokkal kisebb terjedelemben gyűlnek össze a belvizek, hogysem azok levezetése kedveért külön csőzsilipet volna érdemes lefektetni, igen jó szolgálatot tesznek a hordozható syphonok, szivornyák, melyek segítségével a kisebb terjedelmű laposokat, holt medreket is ki lehet szárítani, illetőleg bennük a vizet állandó magasságban tartani, sőt arra is felhasználhatók, hogy magasabb folyóvíz állásánál azokat élővízzel tápláljuk. A kőrös-tisza-marosi társulat alkalmazta első izben az ily hordozható szivornyákat teljes sikerrel.