Vízügyi Közlemények, 1891 (3. füzet)

III. Töltések

18 a töltés magassága 3 láb (Oos méter) a mostani állapotban ott tapasztalt legnagyobb árvizszin felett.« »T.-Újlaktól növekedjék ezen magasabbság olyformán, hogy Csapnál 4 lábra (1 '2G méter) emelkedjék.« »Csaptól tovább is növekedjék egészen Tárkányig, hol a Ticzén s alább a Karcsán a legnagyobb kiöntések történnek s legyen a töltés 47г lábbal (1*42 méter) magasabb, mint a helyben ismert mostani legnagyobb árvizszin.« »Ezen 47г láb (1*42 méter) magasabbság folytattassék egészen Dadáig, hol a folyónak tetemes egyenesitése javasoltatik.« »Dadától T.-Füredig növeltetnék ezen magasabbság 5 lábra (1 58 méter).« »T.-Füredtől lefelé tartassék meg az 5 láb (1 58 méter) magasabbság a Körösnek Csongrádon alól a Tiszába szakadásáig.« »A Körös torkolatától a Marosig Szegeden alól fogyni kell a magasabbságnak 4Vs lábra ( 1 '42 méter).« »Végre az emiitett Maros torkolattól lefelé folytonosan fogyjon a magasabbság a Dunába szakadásig oly fokozattal, hogy a töltésezés alsó végén ismét 3 lábra (O 00 méter) olvadjon le, a mennyi a kezdetén T.-Újlaknál volt.« A töltések méreteire nézve azt javasolja Paleocapa, hogy a korona szélessége 2 öl azaz 3'79 méter legyen, vizfelőli lába 1:2-höz; belső lejtője 1: lVs, sőt czélszerübbnek tartaná, ha ez utóbbi is 1:2-höz, hajló lejtő szerint épittetnék ki. A kétparti töltéseket egymástól oly távolságra javasolta Paleocapa helyezni, hogy a folyó kanyarjai abban megferhessenék ; átvágások és egyenes folyószakaszok mentén 400 öl azaz 759 méterre kivánta azokat egymástól felépiteni, mivel nézete szerint »a töltéseknek nem az a rendeltetésük, hogy a folyó eleven folyását kormányozzák, sem pedig, hogy annak hatását kiállják, hanem egyedül az, hogy a vizárt ne engedjék szétterülni.« Ezzel szemben Vásárhelyi, bár a töltéseknek adandó méretekről nem nyilatkozik, a töltések egymástól való távolára azt javasolta, hogy a védtöltések, a mennyire lehet, nem nagy távolságra és párhuzamosan kövessék a kiegyenesitendő folyó pályáját, mert szükségesnek tartotta, hogy a kétoldali töltésvonalak közt lefolyó árviztömeg is egyenletes és gyors lefolyásnak megfelelő irányban vezettessék s igy a vizszálak sebessége ne csökkentessék a lefolyási szelvénynek folytonos szélességváltoztatása következtében létrejött folytonos irányváltoztatás miatt. A tiszai töltések felépítésénél a szabadságharcz után következett absolut kormány az átelleni töltések távolát Paleocapa nézete szerint 759 méterre állapította meg s elrendelte, hogy mindaddig, míg az átvágások teljesen ki < nem képződnek, a töltés a kanyar körül vezettessék. A tiszai társulatok töltéseiket, mint tudjuk, alakulásuk után felépíttették és pedig legnagyobb része 3 méter széles koronával, a víz felől 1:2-höz,