Vízügyi Közlemények, 1891 (3. füzet)

XV. A Tiszavölgy öntözése

XV. A Tiszavölgy öntözése. Az ármentesitések a Tiszavölgyén jóformán be vannak fejezve, vagy ahhoz igen közel állanak; a belvízrendezések is élénken megindultak és remélhetőleg mihamarább szép eredményeket fognak feltüntetni : ugy hogy maholnap elérkezik már az idő, midőn a vízhasznosítások a Tiszavölgy birtokosságánál kell hogy napirendre kerüljenek. Miért is már eleve szükségesnek látjuk főbb vonásaiban vázolni azt a keretet, melyben e téren mozoghatunk, egyrészt nehogy sokan magukat illusiókban ringassák, másrészt, hogy azok a területek, melyek fekvésüknél fogva mintegy önmaguktól kínálkoznak az öntözésre, e czélból minél előbb igénybe is vétessenek. Az öntözésnek háromféle módjáról lehet szó alföldünkön. Az első mód abban áll, hogy a folyónak töltések között magasan álló vizét kieresztjük egyes legelőkre, kaszálókra és azokat megfelelőleg nedvesítjük és iszapoltatjuk oly időben, midőn a növényzetre nézve ez még nem csak kárral nem jár, hanem valóságos hasznot képez. E czélra a legalkalmasabbak a magasabb fekvésű székes rétek és legelők, melyekre zsilipeken a vizet kibocsátjuk és az árvíz színének apadásával, ugyanazon zsilipen ismét visszaeresztjük vagy esetleg más csatornákon, árkokon bocsátják el a csurgalékot. Ezen öntözési mód feltételezi, hogy a kibocsátott árvíz ne vesztegeljen hónapokon, heteken keresztül az elárasztott területen, hanem levezethető legyen, mielőtt még a tenyészetre nézve káros hatással volna. Miért is ily iszapoló öntözések berendezése csak oly területeken van helyén, melyek a folyónak középárvize szintjében fekszenek, ugy hogy mihelyt a főárhullám levonult, a lecsapolás is megkezdhető. Ha ellenben az ily területek mélyebb fekvésűek, azokra az iszapos árvizet csak akkor szabad kiereszteni, midőn a folyó árvizében már határozott csökkenés állott be és a felsőbb mérczékről annak állandó apadása biztosan várható. Mindez ugyan nem rendszeres öntözés, azonban mégis igen nagy gazdasági előnyöket biztosit a befektetési költségekhez képest, melyek aránylag nem magasak és kat. holdankint 10—20 frtnál többre nem emelkednek, a mennyiben egy jó széna termést és utána kitűnő legelőt biztosítanak.