Vízügyi Közlemények, 1891 (3. füzet)

XII. A Tisza mellékfolyói és a talajjavitási munkálatok

106 Annál kevésbé, mert mint általánosan ismeretes, a patakok és kisebb folyók árvizei csak órákig, vagy legfelebb napokig tartanak, tehát még az esetben is, ha e tekintetben valami gyorsulás állana tényleg be, abból oly bajok és hátrányok nem származhatnak, melyek a Tisza völgyének árvédelmi rendszerét komolyan veszélyeztetnék. Komoly veszélyt és bajt csakis a nagy árterek eltöltésezése képezhet, mire nézve véleményünket a fentebbiekben már határozottan és világosan körvonaloztuk. A lecsapolási, patakrendezési munkálatok azért sem veszélyeztethetik a Tiszaszabályozás eredményét, mert a felszínen lefolyásra jutható vizek eddigelé is lehúzódtak a Tiszába annak árviztartama alatt, mely, mint ismeretes, az alsó szakaszon nem napokig, hanem hónapokig szokott tartani és jóformán hetekig kulminálni. A folyók nyilt árterében végzett lecsapolási munkák pedig az árhullám magasságára befolyással egyáltalában nincsenek mint azt már fennebb kimutattuk. Tehát legfelebb arról a víztöbbletről lehetne szó, mely a talajba való beszivárgás, elpárolgás utján a lecsapolás vagy patakrendezés végrehajtása előtt lefolyásra nem került; tekintettel azonban ismét arra a körülményre, hogy mint épen az imént emiitettük, ily területeken teljes ármentesítés sem műszaki, sem gazdasági szempontokból nem indokolható, hanem csak legfelebb a kisebb nyári árvizek ellen védekeznek az illető érdekeltek hiányos pártolásokká!; — ezen víztöbblet nem oly értékű, hogy az érezhető hatással legyen a Tisza kulminatiójára. A mi pedig magán a Tisza-völgyén előforduló belvizeket illeti, ezektől még kevésbé kell tartanunk, mert általánosan tudva van, hogy e belvizek még olyankor jutnak lefolyásra, mikor a folyó felsőbb völgyeiben a hóolvadás alig indult meg és igy a folyó árhullámának növelésére alig járulnak hozzá. De megengedve azt az esetet, a mit tagadni nem is lehetséges, hogy tényleg mindezen irányú munkálatokból bizonyos mértékű viztöbblet jut bele a Tisza medrébe, mely annak magasságát növeli: nem tudunk sem oly közgazdasági politikát, sem oly vizépitészeti tanácsot elképzelni, mely ezen indokból a mezőgazdaság haladását megakasztani, a birtokosnak azon törvény- és természetadta jogát felfüggeszteni képes és hajlandó lenne, hogy káros vizeit levezethesse és ily módon saját vagyonát emelve, egyúttal a közérdeket is elő ne mozdíthassa. Ha tehát mindama munkálatokból valami veszély a Tisza völgyére származhatnék, azt nem a talajjavitási munkálatok megakasztása, hanem a Tisza-szabályozásnál foganatba veendő munkálatok és intézkedések által kellene és lehetne csak ellensúlyozni. És ez is egyikét képezi azoknak a főindokoknak, a melyek arra vezetnek bennünket, hogy a Tisza-meder lefolyási viszonyainak javítását nemcsak a Tisza-völgy, hanem az általános közérdek szempontjából is — szükségesnek és elodázhatatlannak tüntessük fel.