Vízügyi Közlemények, 1890 (2. füzet)
IV. A szabályozások által teremtett helyzet
42 a lefolyási akadályok a töltések állapota 500 m 3 mp.-kénti emésztésnél feljebb, mégis a Módos alatti vizszinek magasabbra emelkedtek, mint azon vizszin, mely az előző 425 - 380 m 3 emésztő képesség kiszámításánál alapul vétetett, kivált pedig jelentékenyen magasabbak voltak, mint azon vizszin, mely az 1887. évi árviz álkalmával a felsőbb fekvésű töltések szakadása me 1 lett bekövetkezett. Természetes, hogy az elégtelen vizvezető képesség egy más okát a meder hiányos kiképződésén kiviil, a töltéseknek meg nem felelő magassága képezi, mely töltések a kanyargós medret hasonlóan változó irányban akként követik, hogy (a Gaád alatti kanyar alsó torkát kivéve) az ujabban eszközölt áthelyezések folytán sehol 300 méternél szűkebb hullámteret nem képeznek de számos helyen öblökké tágulnak és viszont kiszögelve, hirtelen kezdődő szűk torkokat képeznek, vagy pedig a v zsodrának nekifeküdvén a jégtorlódások képzéséhez lényegesen hozzájárulnak A töltések közötti hullámtér, sok helyt régi keresztgátakkal van elzárva, részint pedig a vízfolyást gátoló erdőségekkel benőve, melyeknek hatása a természetes magas partokéval együtt nem egy jelentékeny helyi duzzadásban nyilvánul. Ezek közül legfontosabb a Bóka községénél fekvő magas partok közötti mederszükület, hol nemcsak a Temes anyamedre elégtelen, hanem ezen kivül a magas partokon egyébként is csekély hullámtér kisebb töltések által el van zárva és ez által ugy a Temes legnagyobb árvizének szabad lefolyása, mint a kis vizek áthaladása érzékenyen gátoltatik ; továbbá a szécsányi hid alatti rész, hol a balparton kiszögellő domb a hullámtér képzését lehetetlenné teszi. — Különös figyelmet érdemel ezen két pont azért, hogy alattuk Neuzina felé a Temes esése még kis vizeknél is lényegesen kedvezőbb, mi ezen alsó mederszakasznak az átvágások segélyével eszközölt sikeres rendezése által mesterségesen éretett el. Visszatérve ezek után a Temes töltéseire, ezek legnagyobb magasságukat jelenleg Csebza körül érik el, hol (az ujabban csak szórványosan eszközölt magasításoktól eltekintve) a terep felett átlag 3 5— 4*9 m.-re emelkednek, mely magasságuk azonban a szakadás nélkül lefolyó 1887. évi árviz esetére már elégtelen lenne, ugy hogy tekintettel arra, miszerint az 1887. évinél jelentékenyebb víztömeggel biró 1859. évi árvíznek bekövetkezése kizárva nincs, kétségtelen, hogy a Temes folyó töltései jelen állapotukban legkevésbé sem felelnek meg azon feladatnak, mely reájuk a Temesnek fővizvezetői hivatásából háramlik. Sőt arról sem kell megfeledkezni, hogy a Temessel, annak mellékvizei mily szoros összefüggésben vannak és hogy nemcsak a
