Kulturmérnöki jelentések, 1889

VI. Az országos halászati felügyelő jelentése

A kérelem jogosultságát tagadni nem lehetett s ennek természetes következménye volt azon ministeri rendelet, a melynek alapján az egész Drávára, valamint a Dunának a Dráva leömlésétől lefelé egész Orsováig terjedő szakaszára nézve, a törvény rendészeti része teljesen hatályon kivül helyeztetett. — Természetes, hogy ilyen, a törvény hatályának egységét csorbító intézkedés folytán a törvény végrehajthatósága is nagyban szenved, mely káros hatása a közvetlen érdekelt vidék határain túl is terjedvén, ezen igy teremtett helyzetnek a lehető legrövidebb időre való korlátozására kényszerit. Erre nézve e helyről meg is történtek az intézkedések és a mennyiben Horvátország kormánya által a halászat rendezésére egy törvényjavaslat a tartományi törvényhozáshoz már beterjesztetett, ebbeli lépésünknek némi eredményét már is constatálhatom. — Ezen javaslat részleteiben is teljesen megegyezik a mi halászati törvényeinkkel, minélfogva remélhető, hogy a Dráván kivül a Dunának, hazánk nyugoti határától egész a Száva torkolatig terjedő, legnagyobb része kezelés dolgában azonos elbánás alá kerül, mely körülmény a közép-dunai részek halászatának ma is nagy értékére való tekintettel érdemel méltánylást. Ugyanezen alkalom felhasználtatott arra is, hogy halállományunk azon részének érdekében, a mely tartózkodás és megélhetés dolgában a tengerre is utalva van — értem a Tokféléket — kellő védelmet és szabad vándorlást biztosítsunk egy a Duna menti államokkal közösen kötendő állami szerződéssel. Ez irányban az eljárás illetékes helyen rtett inditványnyal kezdeményeztetett s a mennyiben az érdekelt államok is ugy akarják, ;az általunk tervezett concret javaslat elfogadása által az egyezmény hovahamarább létrejöhet. Helyén van itt megemlékezni arról, hogy az éjjeli halászati tilalom is részben enyhittetett. Ugyanis bizonyos az, hogy ezen tilalom a halászati ipart űzőket foglalkozásukban szerfelett akadályozza és azoktól oly áldozatot kiván, a mely a törvénynek a jelzett tilalomra vonatkozó intencziója szempontjából sem okvetlenül szükséges. A halászatot azért űzik sok helyt éjjel, mert hűvösebb lévén, az aránylag nehéz munka könnyebben végezhető, továbbá mert a hal is nehezebben veszi észre a hálót, tehát könnyebben is fogható ; végül mert a halász csak napközben végezheti eszközeinek tatarozását és javítását. Mindezen okokra tekintettel kimondatott, hogy egyelőre a Duna folyamon Orsovától felfelé a Ferencz-csatornáig, a Tiszán, ennek a Dunába való beömlésétől a Ferencz-csatornáig, a Dráva folyón és a Balatonon a halászatról szóló törvény 23. §. /) pontjában foglalt tilalom — a naptári év április hó 1-től junius hó 15-éig terjedő időszak kivételével — hatályon kivül helyeztetik. Bár tény az, hogy a felsorolt vizek nagyjelentőségű halászatánál fogva az itt jelzett ntézkedés is nagy horderejű, mégis a jelentkező szükség még ezzel koránt sincs teljesen kielégítve s kétségtelen, hogy annak hatálya valamennyi jelentékeny sikvidéki halas vizünkre kiterjesztendő lesz. Fontos és hatásában messzeterjedő intézkedést képez továbbá az, mely szerint az ármentesítési töltések mentén húzódó anyagárkoknak az anyamederrel leendő állandó egybekapcsolása elrendeltett, oly árkok előállítására kötelezvén az ármentesitő társulatokat a melyeken át az említett gödrökben megrekedt halivadék akadálytalanul juthat vissza az anyafolyóba. Figyelem be véve azon átalános tapasztalati tényt, mely szerint az ártéren létesített sok száz kilométer hosszúra nyúló ily gödrökben a halivadék milliói pusztultak el évenkint, az emiitett és általunk kezdeményezett rendelkezés, nemcsak az évenkint ismétlődő panaszok megszüntetésére fog vezetni, de főleg a Tisza és Kőrösök mentén, a halászat emelésének is jelentékeny tényezője leend. Törvényünk végrehajthatóságának egyik leghathatósabb eszközét ama rendelkezése 2*