Kulturmérnöki jelentések, 1888

VI. Talajjavitási eredmények a birtokosoktól beérkezett kérdő-ívek alapján

91 kevés vonóerőt kíván. De sarjútermése bizonytalan, mert 2—3 heti szárazságnál a szénalekaszálás után megindult szép sarjúnövés a sülevényes talajon teljesen lesül. A védgát és zugó építésével a kaszáló javítása eléretett, mert most a Kapós vizének magasabb állása mellett őszszel és tavaszszal elárasztom iszapos vízzel s azt a zugó lezárásával fogva tartom mindaddig, mig a viz az iszapot le nem rakja. A védgát építése előtt is minden őszszel nagyobb esőzések alkalmával és tavaszszal hóolvadás alkalmával elöntötte ugyan a rétet a viz, de nagyobb esésénél fogva arról 2—3 nap alatt lefutott. A most alkalmazott elárasztásnál a lerakodó iszapréteg vastagabb, mi a sülevényes talajra igen javitólag hat és ennek tulajdonítom a termett széna minőségének javulását. Szárazabb időjáráskor a Kapos-csatorna vize nem áll olyan magasan, hogy a rétre, különösen szénakaszálás után a vizet kibocsátani lehetne. Tehát szárazabb időjárás esetében, hogy a sarjútermés biztosított legyen, a rét csekély esésű különbségeinél a mellette folyó és a Kapos-csatornába szakadó malomárok vizének elárasztása által megöntözhető, mely munka költsége a műszaki leírás tervezete szerint 400 frt összes költség mellett 1 hold 11 forint 40 krajczárba fog jönni, ezen befektetésért évente holdankint 10—12 q. sarjútermés várható. Ezen munkálat keresztülvitelét a tavaszszal megejtjük, mert a feltüntetett különbözet mutatja azt, hogy kultúrmérnöki munkálatok által nemcsak a föld értéke emelkedik jelentékenyen, hanem a termelés nagyobbfokú emelése is elérhető s ez által nemzeti vagyonosodásunk is szaporodik. Az olcsó kezelés követői vegyék figyelembe azt, hogy mai követelmények mellett a termés emelésére kell törekedni s ha a kor intő szavát nem értik meg, akkor más fogja azt helyettük létesíteni. Őrgróf Pallavicini jószágkezelősége Mosdóson. Török Ábel. 12. Gróf Hunyady Imre, Kéthely és hozzátartozó Sári és Maroth puszták. Az 1881. évtől kezdve a jelen időig a fentnevezett gazdaságokban alagcsöveztetett circa 600 hold terület átlag 24 frt befektetési költséggel és továbbá 40 kr. évi fentartási költséggel kat. holdankint számítva a vízlevezető árkok csőfejek, javítása stb. kiadásokra. Ezen fentemiitett munkálatokon kívül résztvett a Sári, Boron ka, Gomba és marczalii berkek szabályozási munkálataiban is, mely munkálatokhoz hozzájárult a sári vizes malomjog feladásán kivül 1446 frt 40 kr. készpénz hozzájárulással is, valamint a metszett új vizvezető árkok csinálásához 2 kat. holdat meghaladó réti területtel is, mely az idő óta a lefolyó vizek medrét képezi. Végre a Maroth puszta és Sávolyvölgyi vizek szabályozási munkálataiban szinte résztvett 824 frt 64 kr. o. é. készpénz-kiadás és új árkok metszéséhez rétterülettel is. Az alagcsövezett területeken határozottan biztosabb eredménye éretett el a termelhetésnek, mint az alagcsövezés előtti időben volt és a munkálatok pedig mindig könynyebben eszközölhetők oly területeken, melyek az alagcsövezés által a felesleges nedvességtől időben megszabadulnak, eltekintve attól is, hogy több szántóföldeken az előtt nyilt árkok akadályozták a művelést, mig az alagcsövezés folytán azok feleslegessé váltak, s beszüntethe tőkké lettek. Azonban a sári és boronkai berkek szabályozása következtében a sári tőzeges talajú rétnél a szabályozás folytán a keresztül folyó patakviz a legmélyebben fekvő területen lévén vezetve, ez a rétnek csak az esetben válnék előnyére, ha az öntözésre berendeztetnék : mert azelőtt, midőn a viz a malomhoz magasabban fekvő árokpartok közt folydogált, a tőzeges földrétegen keresztül mindig részesült a vizből az alantabb fekvő réti terület is és ennek következtében dúsabb fűnövés volt tapasztalható, mint jelenleg, midőn ettől megvan fosztva. Továbbá ugyanazon berki vizszabályozás alkalmával a Boronka és Marczaliból jövő vizek kétfelé osztatván, azok egyik része az úgynevezett 12*