Kulturmérnöki jelentések, 1888

Főjelentés

6 _ Az 1888-dik év eredményét főbb vonásaiban vázolva, rövid visszapillantást kivánok vetni a kultúrmérnöki intézmény fennállásának első tiz évi cyklusára. A mérnöki személyzet 1-ről 34-re emelkedett, kiknek a munkálatok foganatosításánál 52 rétmester áll rendelkezésükre. A kultúrmérnöki qualificatio az 1883 : I. t.-cz. 10. §-ában törvényesen megállapittatott és a mérnöki oklevélen kívül még a szükséges gazdasági ismeretek megszerzéséhez köttetett. A mérnöki személyzet szellemi körének emelése és szakszerű ismereteik gyarapítása czéljából évenkint többen, eddigelé összesen 15-en külföldre küldettek. A jobbára a tartalékos genie- és hidász-altisztek sorából válogatott rétmesterek számára Kassán 1879-ben rétmesteri tanfolyam rendeztetett be az ottani kerületi kultúrmérnöki hivatal főnökének vezetése alatt, 1883-ban pedig a kassai gazdasági tanintézet telkén állandó rétmesteri iskolai épület emeltetett 20,000 forintnyi költséggel. 1885-ben a rétmesterek számára a néptanítókéhoz hasonló elvekre fektetett külön nyugdíjalap alkottatott, melyhez az állam évenkint 2,000 frttal járul; a rétmesterek pedig az 54 forintnyi törzsbetéten kivül évenkint 24 forintot fizetnek, és ezért 30 évi szolgálat után 300 forintnyi nyugdíjban, özvegyeik és árváik pedig a megfelelő segélyben részesülnek. A rétmesteri nyugdíjalapnak a Magyar Földhitelintézet által kezelt vagyona az 1888-diki év végén 17,931 forint 80 krajczárt tett ki. Az egyöntetű eljárás, a könnyebb ellenőrizhetés és egyátalán a czélszerű szervezés szempontjából az egész ország területe 8 kerületre osztatott és minden kerület élére egy-egy főnök vezetése alatt a megfelelő mérnöki és rétmesteri személyzet állíttatott, az összes kerületek pedig a kulturmérnökség főnökének lettek alárendelve. 1886-tól kezdve az egyes kerületek, mint különálló kultúrmérnöki hivatalok szerveztettek az országos kultúrmérnöki hivatal felügyelete és ellenőrzése alatt. Az 1885. évben megalkotott és 1886. év január 1-én életbe lépett új vizjogi törvény az ilyképpen szervezett kultúrmérnöki hivataloknak nagy működési kört biztosított a vízi munkálatok engedélyezésénél, hol mint hatósági szakértők szerepelnek, a vízhasználati társulatoknál, melyeket mint ministeri megbízottak ellenőriznek és a vizikönyvek berendezésénél, melyeket felügyelnek és valójában vezetnek is, úgy, hogy a törvény végrehajtása jóformán a kerületi kultúrmérnöki hivatalok kezébe van letéve a vizrendőri kihágások kivételével, melyeknél csak az esetben működnek közre, ha az műszaki szempontokból szükséges. 1884-től fogva a halászat előmozdítására szolgáló intézkedések foganatosítása is az országos kultúrmérnöki hivatal hatáskörébe utaltatván, az intézmény egyik tagja halászati szakértővé képeztetett ki részint külföldi, részint hazai tanulmányutak alapján és mint országos halászati felügyelő van hivatva az 1888-ban megalkotott halászati törvény végrehajtásánál közreműködni.